Vázlat

Nő-öröm a műköröm, vagy inkább karmok
és orrkarika, kecses kis buta barmok
tetovált tétova nem törölhető rajzok, lazítok
ha látok sokféle ocsmányságot, amit kiagyalt
az eladó, s rászedett egy sereg bárgyú angyalt

Z, azt hiszi az egyéniség oldható, mint festék
a vízben nem sejti, hogy tűzben se, lesték
a divatbábukat, sztárokat, nem önmagukat követik
e csodaszép, nagyon vonzó rögeszmés tinik
nem idomítható csorda kérődzik-nyáladzik itt

P, műveltebb kinyílt a csipája, elmélkedik azon
miért nem omlik szerte a sok-sok részlet vajon
a nagy egészben, az univerzum is csak parányi
részlet, össze fogja Isten, ő csak egy kis rányi
neki ősrobbanást tanítottak, tudni, többet látni

Minek? Van a buli, a fű, a szex, kábulat lárma
fülbevalós fiúk, ölelős pasik lökik az ágyra
élni ó és élni hagyni meg kell vadulni végre
ki tiltja meg, hogy ne legyünk bolondok s az égre
gondoljunk, ha vannak igaz törvényekre

E bátor nemzedéket, eleve gyanús anyusok szülték
ugyanis apu sokszor bepiált, nem túl emelkedettek
fősuliba engem járatnak, ők tanfolyamot végeztek
sohasem hallottam fohászkodást, talán nagymama
titokban motyogott ilyesmit, egyszer mondta, hogy ez ima

Ne zavarjam, de most én is belátom valahogy több kell
mint, amit megélünk napjainkban, valamit nagyon el-
rontottak ebben a világban, de ha kilépek a sorból
mit mondanak, lehet bolondság, ahogy élek de ez van, jóból
és rosszból jut elég, minden falka törekszik lohol

Ki jobbra ki balra keresi amit habzsolhat, farkasok
között, ki lehet ártatlan bárány, hallottam nagyon sok
fennkölt dumát, mi a test gyönyörét követjük vakon
tessék mondani ki nem? az bizonyára beteg, nem tudom
a többség itt akar boldogulni nem a túlvilágon

Halálmart arcúak a kábítósok fiatalon ellobbanók
szépek voltak és most riasztó csúnya horror-manók
kevés színes álomért odaadják magukat, zöld-kék
foltos karjuk, lankadtak, szerencsétlen nemzedék
ki hozta rájuk ezt az őrült-üres szenvedélyt?!