Éhező, iszonyúan szenvedő Afrikából ébenhajú lány
belépett az álmaimba és zokog
elszaladnék a sivatagba is csak ne halljam
megölték a családját hidegvérrel a vérengző őrültek
menekülttáborban, mint a foglyok nyomorog
bánata terhével sebzetten és megszólított
virtuális üzenetben, hogy segítsek, szeretne Ő is
derűsebb évszakokat, fohászkodok majd este
amikor a víznek ajánlom anyagi világban szennyezett testem
majd egyszerű templomunkban gyertyát gyújtunk
illatozó füstölőket és felzengnek az ősi dalok
éteribb dimenzióba képzelve a szenvedőket
Meghívom csendes egyszerű életembe!
