Ballada

Végtelen temetők telnek
jeltelen sorsuk értelme odavan
fenyvesek között, kialszanak a remények
tépett-lelkek roskadnak
némán viselt fájdalmak terhe alatt
az elszakított haza
mint nem összeilleszthető világok része
vergődik
és védtelen a nyáj, gyilkos
alkudozik felettük
ezerszer tőrbe csalt nép hallgat
mint érintetlen óriásharang!