Biztató Teréznek

Múltam távoli már ködbe bújt városából
váratlan jelentkezik egy kedves szavú hölgy
szabad még álmodnom vajon, könnyed halk
léptű társról, aki velem van csodálni rohanó
évszakokat és velem van, mikor köröttem
alig van levegő, és együtt utaznánk még
szülőföldi tájon, felismerné a gondolatok
nem mérhető értelmét és vele lehetek
derűt lopni sorsába, és velem jöhetne
a rejtett ösvényen, mit benőtt a durva gaz
de igaz jövőkbe száguld
és talán lebontja fátylát, hogy lássam
ismerjem fel az arcot, amely hozzám
közelített, szabadon önakarásból
ó egek, csak ne késlekednék, fut az élet!