XXI. század

Lomhán hömpölyög a nagy folyó
szürke és szennyes, nem csoda
hiszen Európa szívét mossa
Körötte a város szmogködben lebeg
rohanó civilizáció, mint óriás hüllő
emészti az anyaföld virágzó derűjét
S az ég komor fellegei rongyolódva
takarják a sodródó tömegeket, lent a part kövén
vetkezett lázadó nő napozik
Valaha oly tiszta volt a Duna, hogy itták a vizét
ma lélegezni se könnyű itt
a világ minden magyarjainak fővárosában
Amcsi, török, kínai vagy hottentotta árudák
kínálják kétes ételeiket
és mintha az angol nyelv gyarmata volnánk
Magyarul kevesen írnak céges táblát
más nyelvű ének csorog a rádióból
szép beszédet ritkán hallani
Fennköltebbnek képzeltem a XXI. századot
ronda felelőtlen szféra vergődik
habzsolva, tülekedve öncélúan!