Életünket

Ez most már sok Neked kedves hazám, betörtek az óriás multik
s te alig látszol, lehalkult légzésed is, tehetetlen betegen fekszel
a kultúra idegen szemét naponta tálalva eléd: erőszak, szex, kábítószer
némi angol… amin felnőhet gyermeked… pláza szülinapokon
hemperegsz… odaadtuk magunkat… itt bárki mások üzletelnek
bársonyszékbe vörösbárók választott népellenségek, ha van még itt nép
nyomorgó sokaság nyögi irdatlan adóság terhét
kizsebelnek, akik évtizedekig jóléttel-bőséggel ámítottak füvet-fát, hazudtak,
nekik jutott a nagy siker paloták, fényűzés, hatalom ”népnevelők”
vad kapitalisták csalnak, kufárkodva köpönyegforgatók öncélú hadak
kormányoznak ingoványos tereken át, a szuper elit csak legyint
nemzethagyományra, kozmopoliták „modern magyarok” az elszakadt
testvéri légiókra nemmel szavazók bizonygatják a szebb jövőt!
Ha megtorpansz, ezeken a közjavakat fosztogató úrhatnámokon
gondolkodj el sorsodon, mi juthat neked a fényes Európából
a jólét társadalmat ”frankó káeftékkel” kerítik körül önmaguknak,
külhoni érdekeltség lehet az erdő, mező aranylón, boldogság-magánterület
épül, ahová be sem léphetsz: vérkönnyes Tiborcként és újra a tűzijátékok tékozló
káprázata marad neked, tisztes távolságból csodálhatod, hogyan vigadnak ők
rendszerváltásnak csúfolt változások óta
56-ban a tiszta arcú gyermek harcosok, gondolod ezért hulltak el
az erőszak bamba bandái ellen vonulva
Petőfik vajon így álmodták meg a nemzeti jogokat, hogy a magyar termékek
kiszorulnak s a gazdák sóhaját senki sem hallja, szakadozik az ország
legbent a szívekben, mert a parlament félrement mindazokkal
akik életünket jónak és igaznak hazudják!