Egy hajléktalan

Most itt rejtőzik, kopott öltönyben a váróteremben
mintha utazna valahová de nélküle indulnak
száguldoznak a lassú és szupergyors vonatok
cigit, esetleg pénzt kunyerál, vagy leül szunyókálni
mert éjszakára nem biztos, hogy talál valami zugot
ahová lehajthatná a fejét, egy szennyes szatyor hever
mellette, belefér mindene, amije van az élete
védtelen ember a földön, kizuhant a társadalomból
senkit sem ismer és őt sem ismeri senki, szabadon
lófrál, átvészelve az évszakokat, mosdatlanul
éhezgetve, nélkülözve, kallódva, kopottan éldegél
vajon ki mi volt és honnan érkezett?!