Éltető gyönyörűség

Megnyilvánulás előtti tömör sötétben, leveleket se bontott fákon
mezítelen ott ül erdőnyi bontott hajjal
a hajnal
fürtjei közzé tűzi
a nap aranyát
olvadt aranyként
pompázó
szétterjed az égen egy pirkadatnyi óriás rózsa mosoly
Méregzöld erdők felől érkezik a lány hegedűvel
törékeny kezével dallamokat röptet
csukott szemmel hallgatom
mint ki most
tud gyönyörrel táplálkozni
töltődni
arra gondolok a szárnyaló vonós kar
vonalakat ír a térbe
és ezt a bonyolult jelrendszert könnyedén olvassák az égiek
zenét keltő szív
tündérlány testbe
muzsikál
muzsikál
muzsikál
hangharmóniák misztériuma vezet a kezdetekhez
az elemek születése pillanatához
amikor eldől a mozgás sorsa
fény, színek, formák
népesednek
hiányuk
helyére

szerencsés vagyok

visszaajánlhatom minden látomásom
rajongás üzenetként
Rádikának és örök társának a soknevűnek
Mindenkit-Vonzónak
világszínpad, lelkes vaisnavák világdeszkája
amely kiemelkedik majd
a szennyezett
anyagi világból
Plakátokon üvöltöm jöjjetek el
emberek legalább ezren
legyetek tanúi
és részesei a kegyelemnek
amelyet minden előadáson
kioszthatunk, mindenkinek
azoknak akik vakon és süketen, nem
az édes éltető gyönyörűség közelébe éltetek!