Ártatlan

Nem érdekelte, mitől piros a meggy
s, hogy nyárra tél jön rendületlen
vásott, szennyes, bűnös világról
nem sokat tudott, csodálta a virágokat
erdőket, folyót, napot, holdat, csillagot
szerette a kandalló tüzét hosszan nézte
mélyen tűnődve, nem evett húst
az édes gyümölcsöket szerette, könyvek
rejtelmét nem ismerte és nem is beszélt
bár megértett mindent és nem bánta
langy esőben ha ázik a kertben
egyszer kővel dobálta a szomszéd kutyáját
nagyon zavarta, ha látta, hogy a galambok
néhány morzsa miatt verekszenek
sokáig sírt ilyenkor de lánnyá cseperedett
többé nem fürdött mezítlen a kert tavában
télen az ősz szülők gyorsvérű lovakkal
szánkázni vitték eljutottak a megye határig
legjobban a nyári kertet szerette, simogatta
a fákat, hajlongó lomboktól táncolni tanult
a könnyű szélben, az öreg hű szolga
megérintette a vállát, lankadtan állt, értette
ebédhez érkezett az idő
elindult, és egyre csak távolodni kezdett…!