Tánc II.

Tegnap tizenkét órakor kiderült
elveszettnek nyilvánítható minden napom
(Zarathusztra szerint), ha táncolni
bármi miatt elfelejtettem, hát Nietzsche is őrűlt
iszonyú évszakokon át vonszolom sorsom
mert, ha semmi miatt sem kellene vonakodnom
rock and rollt járnék
vagy pezsgő ritmusú flamencót
vagy afro-amerikai jazzt
vagy kemény magyar csárdást
vagy csángó verbunkot
vagy székely csűr-döngölőt
ám bizony vonakodnom kell, roncs lábam miatt
másként is a tánc extatikus állapotát áhítanám
emlékezve Indiára, ahol a tánc Istenimádat
s ahol az ős magyarok több ezer évig ropták
Visnu tiszteletére, amit csak szívemben táncolva
élhetek át, (ebben az életembe) de Ti legalább
táncoljatok, Isten szerelmére kérlek
hogy kitisztuljon az emlékezet, segíthet a tánc is !