Ballada

Beletörődve a várakozásba testben és lélekben várakozunk
valami szebb jövendőre, tudjuk, hogy eljön Kedvesünk is
csak még a homoktengerek végtelenét álom szekereken
célirányba át kell utaznunk, átkelve az üveghegyeken
és mérgesen tajtékozó óceánokon, esetleg hétfejű sárkányok
tűzet okádva támadnak ránk és éles hangulat lézerkardokkal
védekezünk az utolsó fejig kaszabolva, mert ölni is tudunk
miközben zajlik az életünk a várakozásra ítéltek honában
Beletörődve a várakozásba testben és lélekben várakozunk
egyre jobban és jobban fogyatkozva, tartományokat hódít el
tőlünk az idegen, ahová az ő kocsmáit és az ő templomait építi
hogy az ő népe nyelvén az ő népe jusson inkább szóhoz
várakozunk Kedvesünkre ki az ellopott tengereinken érkezik
bizonyára nagy fehér hajón majd virággal integet part közelbe
ha el nem téved e fene nagy gázködben minden várt hajó
a hasztalan lengő lyukas zászlókkal, agyba–főbe verve
Minden partra vonuló vért is hullatva, falhoz szorítva ütlegelve
osztják morzsáit a magyar demokráciának az itt maradt
kádár-horn-gyurcsány vörösbárók, leverik a lázadókat
jöhetne Kedvesünk, aki most fagyban órákig vízumért sorba áll
kitudja hányszor visszalökik kérelmét olcsó kifogásokkal a
külhonban dolgozó magyar nagykövetek hivatalában
de bárki más kínai, hottentotta, afrikai itt lófrál könnyedén
várakozásra kárhoztatva zabálhatjuk a romlott élelmet
Tonnaszám, mert a multik mindent eladnak jól csomagolva
ha nem magyar termék, mert azzal ők nem foglalkoznak
várakozunk bizony szívünkbe tört reményekkel búsongva
éveken át, századokon át utazva, hisszük a lehetetlent is
hogy eljön a valódi rendszerváltás is igaz bölcs vezetőkkel
s az elcsatolt testvéri légiók egybe ölelik az országot
hogy senki se maradjon hazátlan kívül rekedve és megalázva
ha tengerek és homok mezők helyet is cserélnek elszántan
Beletörődve a várakozásba testben és lélekben várakozunk
megérkezik Tündéri Kedvesünk, magyar vízumot lobogtatva
balkán poklaiból is eljön, hogy lássa a hazát, ahol valaha
valóban éltek igaz hazafiak, és tudtak harcolni a nemzetért
nem testvéreiket gyilkolták és ítélték tömlöcbe, mint ma
építettek, szerették a népet, az anyanyelvet, nemes tudattal
vezettek, gyűlölködő, ellenséges hordák között Európában
gyalázat, ahová süllyedtünk, hazugok az élen ágálnak
Beletörődve a várakozásba testben és lélekben várakozunk
hegyek omlanak le vizek apadnak el, árvizek pusztítanak
várakozók országában várakoznunk kell az igazabbra
hologram univerzumban mulandó illúzió minden az ocsmány
jelen is, eltűnik, hogy tiszta hajnal szülessen új nappal
megérkezik Kedvesünk is a Tündér, kire életen át vártunk
mire csöppig elapad szép szilaj ifjúságunk, a parton leszünk
majd rivalgó nagy tömegben, várakozva talán ránk ismer még!