Sorok Madhu-Mohininak

Nehezen ébredő Tündér álom tájakat járó
a durván szennyezett anyagi világból, kénytelen
menekülve az álmok téridejébe, ahol más
minden, amit megélhetünk…
A sárgahernyószörnyeteg tova suhant Veled
a Nyugatiba érve mindig éhező madarakkal
költöttem el szerény ebédemet, egy-két galamb is
odamerészkedett kenyérmorzsákra
Nem tudtam mit kezdjek hiányoddal
annyi mondanivalóm volna még
szerintem legalább háromnapra való
keress meg, sorsunk teljesedjen be
Legalább hallod, hogy hívlak? vagy sikerült
törölni az elmédből, és más gondolatok
sokféle rajzásában parányivá törpít éned
tehetsz bármit, itt ami számít, találkoztunk
Tudjuk igen sok mindent tehetünk, ha összefogunk!