Hajnali meditáció

Szél dúlta homok sivatagon
elhabzó kék idő morajlik tova
végtelen kép, harsány színű nappal
verskapujához érkezik a költő
koldus vándor gyanánt, ám
virágzó fákról és tiszta folyókról
álmodik, új kultúrák magasztos
városairól, a szeretet világosságáról

Tömérdek univerzum felettihez
fohászkodik egyszerű alázattal:
„áldd meg szavunkat és kenyerünket
asszony és férfinép harmónia nélkül
szédeleg világunk hamis káprázatában
, hadd emelkedjen végre az ember
korszakról-korszakra zuhan, és
kiontott vérszennybe hempereg”!