Elesettek között

I.
Véget nem érő hosszú sorban bánatom terhét cipelve
menetelek együtt a többi szerencsétlen emberrel
ahogy egyre talpunk alatt fogy az út, úgy nő rettegésem
mert közelebb és közelebb érkezünk a sötét bolygó
iszonyú bűzös kapujához, elnyerni büntetésünk…
Mi, akik a kéj élvezetét kerestük a szerelembe
itt vonulnak velünk káprázatosan szép kéjnők
ellenállhatatlan vonzó testük kivillan, és megőrjíti
a férfiakat, e tengernyi tömeg azonban tudatlan halad
nem sejtik büntetésük, ateisták, kevésbé intelligens csorda
Mégis mindannyiunkért könyörgök Uram, elbuktunk
mondd maya fondorlataival egyszerű lények mit tehetünk
mire elménk felébred, elkövettük az érzékekre hallgatva
a gyönyörszerzést, nekünk ennyi maradt testi szinten
ízlelni égi extázist, elménk rég feledett fennköltebb
Örömöket, a szennyezett anyagi világ síkján nincs más
ölelkezünk borzongva tébolyodottan gyanítva, hogy
lehetetlen betelni e mámorral, hiszen tündéri nők
közöttünk, akik boldogan vetkőznek egyetlen szóra
könnyű az elesettek sorába jutni és most félni
Nyújts esélyt mindannyiunknak, minden Univerzumok
egyetlen Királya, szabadíts meg attól ami ránk vár
lángoló parázson izzó fémnők és férfiak végső ölelésre
sercegve, füstölve leég húsunk és csontunk e nászban
és azután új testet kapunk újabb szenvedést megélni
Uram, adj nekünk esélyt és erőt a javulásra
hogy, mint illik gyermeknemzés céljából támadjon óhajunk
ölelésre, és eszünkbe ne jusson csalni vagy csábítóra hallgatni
élhessünk tisztán, törvényeid betartva, leborulva
lótuszlábad előtt, tudjunk megszelídülni mi is.
Elvetemült népségnek adj valami remény morzsát
rabtársaim között feltételekkel kötözött elítélt
útszélen heverő szalmaszál értékű élőlény kér, könyörög
szánj meg minket, akaratod nélkül fűszál sem görbülhet
kegyed nélkül, mondd miként szabadulhatnánk
Szenvedés, tudatlanság és a kéj karmaiból, ez a káprázatvilág
elbódít bárkit és nem tudunk segítséged nélkül
kijutni a józan megfontolás mezejére, szüntelen elbukunk
parányi dolgokon színek, illatok felgyújtják elménk
és vesztünkbe zuhanunk újra meg újra meg újra!

II.
Nem szeretnénk tovább vándorolni különböző bolygókra
oda sem, ahol kozmikus prostik várják az érkező férfiakat
és erősítő nektárokkal itatják őket, hogy elképesztő ideig
bírják a szeretkezést, mígnem büszke egójuk elhiteti velük
nem lehet senki náluk hatalmasabb, életük tarthat több tízezer évig
Ám vad életük orgiákkal tele is véget ér egy napon
s a törvény, hogy vissza kell születniük a földre
megszületni, vérpiszokba és kínban, keskeny életkapun átjutni
anyatejen, karmánk szerint bűnözővé fejlődni, mi értelme volna
Megismerni létküzdelmeket, fájdalmat, rettegést, kudarcokat
szolgálni kéjt, buja hölgyeket elvesztegetve perceinket hiába
való vagyoni vagy hatalmi célokért, hírnévért fáradozni
nem, ez nem az igazi esély, Golokára eljutni önfényű örök bolygóra
kívánságteljesítő fák között szolgálni híven téged Uram
Ez lehet egyetlen józan vágyunk, lemondva minden bolond
öncélról alázattal meghódolni a lét…az igazság Királya előtt
minek vándorolni és szenvedni hol patkányok között hol félistenek
ideiglenes minőségében és évmilliók múlva kezdeni a nullapontról
földi magzatként holmi züllött anya méhében (Neeem!)
ebben a jeleni menetben segíts kérlek, légy kegyes