Árpád verse a fővárosból…

Nagy kék szem
érzéki száj, úgy néz ki, mint a pornó sztár
még a mosolya is olyan
ez a szeplős vörös hajú lány emlékszem
aznap reggel a Liget utcában találtam rá
amikor agyondrogozta magát
egy roggyant boltíves kapu alatt feküdt
szétvetett lábakkal holtan, szélsodort levekkel hajában
azt hittem megüt a guta, ahogy megláttam
üveges tekintettel
mozdulatlan bámult az égre…mobilon hívtam a mentőt
Nagy a gáz ilyenkor, eltűntem, bár nekem semmi
közöm az ilyenekhez, egyszer én is szívtam egy cigit
amitől hánytam és fájt a fejem, nem tudom mi volt benne
Tuti, hogy meghalt, hasonlít de mégsem az, mintha
magasabb volt vagy csalt a cipősarokkal, mindegy
sokáig nem tudtam felejteni, álmomban
márvány fehér combjai közt találtam magam
a kapualjban
ébredéskor tiszta ideg lettem
rázott a hideg
Megpillantva ezt a másodikat, a lépcsőházban
mi van bediliztem, ki van zárva, hogy kibírjam még egyszer
megismerkedtünk, nincsenek káros szenvedélyei
jó csaj, feleségül veszem, mehet egy marék meghívó
a város ugyan romlott, mint hajdan Szodoma
azért találkozom jámborokkal is
ritkán, mert ez a világ hamis
nekem a kopasz szerzetes őszintén megmondta
olvasta valami régi hindu könyvből
hogy e vaskorban erősödik a nemzeti karma
vagyont, hatalmat mindenki élvezni akarna!