Olyan gondolat-építmények a versek, ahová bárki betérhet
önmagára találni és felismerni a csodák értelmét
(ha elfáradt a kegyetlen kinti küzdelembe
mint egymás véres tiprása ádáz küzdelem kenyérért
hatalomért, hírnévért. Előre megfontolt, jól kitervelt módon bármikor ölni képes a szuper-művelt humanoidlény)
tudás izzó fáklya fényében láthatod holnapod
ősbarlang rajzait önfényű bolygókról távol e fertőzött
kiontott vér sárvilágtól
ahová hazajuthatunk a másodperc törtrésze alatt is
vagy vándorolva és húzva a rabság nehéz igáját akár
életről-életre évmilliókig vándorolva
patkány vagy félistenként újraszületve, előbbi életed
érdeme szerint, szüntelen végtelenbe táguló körbe esve
fájdalom és öröm bűvöletében tobzódhatsz
Vesztegetve időd olcsó kéjes élvezetekért…bolondítva
színekkel, nedvekkel, illatokkal…finom falatokkal
bűvös szavakkal feneketlen kút érzékeidet…
Holott képes lehetnél kilépni ebből a lenti-tivornyából
maradj hát versek közelébe, hogy valami másba fogj
akár e pillanat kezdete lehet a belső ösvényednek
amelyet mindig is magadba hordtál, mint lehetőséget
de látod múltad hordaléka szennybarikád fedi be
vándor, nem evilági kozmikus lény vagy, életed célja
visszajutni önzetlen szeretet városaiba, kívánságteljesítő
ligetek közzé, hol a víz nem szennyezett s a fénymámorító
boldoggá melenget, s a fájdalmat végre elfelejtheted
Időzz el a Bhagavad-gita vers–beszédeinek hallgatásában
és önmagadra találsz, ez fontos mert szüntelen keresed
a nektárédes boldogságot és úgy tűnik hasztalan
minden nagyszerű terved kudarcba fúl
kedvezőbb életvitelre váltanod
nem késő
még!