Lobogva mindenütt, mutogatni szeretjük magunkat
öltözködünk, hogy olyannak lássanak
mint, amilyenek valójában lenni szeretnénk
de sohasem tudunk olyanok lenni
ezért is mondhatnám, hogy tarka karnevál itt is
ott is az élet.
Az ostoba minduntalan a bölcs szerepébe
bújna, míg látványosan álszerény a bölcs
a rút sokat költ, ha van miből, hogy szépnek lássák
spinék ártatlan lányokat alakítva próbálnak szerencsét
dúsgazdag urat alakít, a nincstelen házaló ügynök
Álcázás megfigyelhető az állatvilágban
lásd a gyönge pillangó szárnyán, félelmetes rajzolat
egy nagy szemű ragadozó portréja áll össze
s a vének, hogy fiatalkodnak, vad színekkel kacérkodva
nézd meg a házamat, az autómat, a feleségemet
soktornyú palotámat, szobromat, festményemet, bakancsomat
versem is igazán nézheted, ne vedd le érte
elnyűtt piszkos maszkodat, ha maradt még képességed
állok mezítlen kirakatba, költsd rám pénzed mondom
és nem maradsz egyedül, magányod terei benépesülnek
gyönyörű, illuzórikus de öncélú mutogatni- valókkal …