A Hold leánya

Ó Te lenge leányzó, kit torkon mart
szájon csókolt a szenvedés és mégis tündökölsz
szolgaként robotolva örömhiányos napokon
társ nélkül húzva sorsod kemény igáját,
Csak álmaid lehetnek szépek, rózsákat feslők
színesek, vakítók, mert legbent
Ismered az Istent, és tudod, hogy a szeretet
Emelhet tisztább létű bolygóra, hol a vágyak
többé meg nem aláznak!