Mint Don Quijote

Ügetünk tovább búsképű lovagként
küzdve a sors óriás-szélmalmaival
láthatatlan seregekkel vívunk
tükörpajzs- és lézerkard-viselőkkel
bolond fölényes reményekkel harcolunk
vad vágyak hajtanak lankadatlan
végtelen mélységek felett végzetes
hidak töredeznek alattunk
lovunk, ha szárnyra kap -
szolgánk szamárháton
jelenti majd:
„Uram, csoda történt, újra felkelt
a Nap
és mi élünk, sok nemléten áthaladva”!