Menj, ne tartson itt öröm vagy bánat
ha több és magasztosabb pillanatok várnak
a megalkuvás is sárba alázhat
Majd százakkal próbálom pótolni hiányod
tudva, hogy nyomodba senki sem
léphet, szégyellem,
hogy kudarcba fúl a kísérlet, de ne álmodd,
hogy visszarendeződhet szobánkba az élet
Vidd magaddal halk diadallal titkainkat,
a boldogságot, mert szennyezett szinten
csak zokogna a lélek, ha kötnek ölelések
És jöhet a százból egy, aki nem törpül
érzéki és hirtelen kialvó élvezetekhez,
de képes emelkedni fennebb
És adott percben, velem röppenhet!
