Leonardo da Vinci

(Mona Lisa, kilépett a múzeumi homályból, szappan
reklámhölgyként mutogatják lehet még ebből szappanopera
vad kereskedőknek semmi sem szent csak a profit)
A műtárgyaknak külön sorsuk van, az alkotó nem képes megvédeni
valóság füvekre szökött lovakat sem, ha jövőbe szabadulnak
sejtette, hogy létezik egy a szennyezett anyagon túli világ
Ahol a mozgás alapvető része a repülni tudás
ezért lázasan kereste denevér hártyás szárny szerkezettől
a geometriai alakzatokig a repülés titkát több más mellett
Mert nem unatkozott keresve hiteles arányokat
vissza–vissza tért Mona Lisa arcát festeni lehelet finom
árnyalatokkal tenni jobbá a tökéletest
Végtelen áradatok érkeznek a debreceni kiállításra, értők
vagy naivak az óriás fekete ló alatt vonulnak
idősek, fiatalok, csodálkozó szemű emberlények jönnek
(Ki figyel oda irígy piktorokra, akik bajusszal festik újra
Mona Lisa nyugodt mosolyú arcát, mert öli őket
a feltűnés bárgyú viszketegsége) az áradat tart még
Hónapok óta egyre többen és többen, itt rádöbben egy egész utókor
hova emelkedhet a gondolkodó századokon átnyúlva
távol jövőbe mutat a lángelme alkotó ujja!