Loránd

Gondolom emlékszel, maximális sebességgel száguldoztunk
a szülőföldről, hazánk irányába, kisfiad hátul elaludt
a megélhető korszakokról beszéltem Neked
hogy az élmények felett kell állnunk, mert vágyak
kísértésében élünk a Földön és ahogy élünk, elkövetett
tetteink minősége határozza meg a következő testünket
és mozgás sávunkat, tehát érdemes figyelni az ég törvényeire
nem szabad mélyen belebonyolódni se a vagyon se a hatalom se a hírnév
szerzésébe, mert itt minden anyagi élvezetekre csábít
És nem kielégíthető a vágyak mohósága, végtelenbe
hosszabbodik… szerény életvitel, magasztos gondolkodás
inkább ami célra vezet, hogy valaha visszatérhessünk
az ősi hazába, ahonnan elcsavargott a lélek-énünk
mint kozmikus vándorok minden édes, magasztos
múltunk elfeledtük a sok millió napéves csavargásban
szakadatlan ezért keressük mindenben itt az anyagi világban is
látod ezt Te is, őrültként keresi mindenki:
ölelésben, pénzben, palotákban bármi talmi csillogásban
Bárkit elvakíthat a lehetőség élni tombolni mulatni
holott okulni kéne kik vagyunk, mi az életcélja és
hová tarthatunk?
A népek káoszban kavarogva szenvednek tudatlan,
és ezt kell túlhaladni, lassan bár de a tudomány is ott tart
kezdi elismerni, hogy az élet keletkezése nem a vak öntudatlan
anyag műve, hanem a felettes intelligencia terve és kivitelezése
a jóság sávjában élsz érdemes tovább lépned... aki egyet lép Isten felé
ezerrel válaszol Isvara, elcsatangolt híveinek, hogy segítsen
őszinte alázattal meghódíthatod a szívét
Most még itt azért is szóltam, hogy eljön az idő amikor
közvetlenül nem beszélhetek és bárkit is felismerni
madarak röptében, halk szellőkben, virágok színeiben
az anyag sűrű bozótjaiban, esőcseppekben valamivel nehezebb
bár reménykedem, hogy messzebbre jutok a szennyezett
anyagi Bolygóknál noha nem sok az érdemem útszéli
szalmaszálként hányódunk, aggodalmak erős kötelékeiben
fogva tartanak kéjes vágyak és mindaz amit maya elénk tesz
ragyogni látásunkat becsapni, bármikor képes
Elménkbe lopakodik és hajt minket, lehetetlen résen lenni
annyira finomak a hajlamai és ötletei nem sok esélyt hagy
ám az őszinte fohász még Őt is távol tartja, leül egy közeli kőre
és vár, hogy mi következik az alany változni próbál
jobb felé keres menedéket, vagy viszik lábai a kitaposott
ösvényen, újabb kalandok felé… mi dönthetünk szabad
akarattal… legtöbbször az ismert édes élvezeteket választjuk
ízek, illatok, színek, hangok foglyai vagyunk s ha veszítünk
maradunk rabságban tovább az élet sarába vergődve!