Ballada az üresjáratú életekről

Ők a létezés keserű gyümölcsei itt vannak
időtlen –idők óta húznak vad igát
nem védett, kivesző félben levő faj, magyar
keveset nemzenek, a magot elszórják ringyók között
tűzhely őrei az anyák, könnyű cédák lettek
alig akad ki ember gyermeket szül s nevel
cselekvő lények, gürcölnek, lopnak, adóznak
Földi mennyországot nem terveznek, ahogy jön
szárazság, árvíz, viselkednek idomított nemzedék,
ha sehogy se megy, akkor sokat isznak, sírva énekelnek
vagy feladják az életüket, ki így ki úgy-ettől is
haldoklik a nemzet, s akik tanulnak se jobbak
elfogadják a tálalást, ha azt mondják
nem volt semmi az ősrobbanás előtt, elhiszik
Globalizált világ mozgatja agyukat sztárok
latorkodásban és ledérkedésben lehet valami
jobb, fennköltebb, tisztább élet már nem tudják
drogozva, csapongva részegen duhajkodnak
ilyen mély lelki nyomor még nem volt
tán Szodomában vagy Gomorában sem
Ez a nép nem szereti a vezetőit, nem bíznak bennük
mégis bármilyen irányba fordítható
amerről jobban csörög a hazug ígéret
üvegzsebet mutatnak, akik zsákkal lopnak
és önkéntelenül hallgatnak a régi parancsra
amely nem látható idomároktól érkezik
így élünk magyarhonban nincstelen polgárok
Cirkusz a tömegnek, tűzijátékok és tessék
beletörődni, a hajléktalanok nem kapnak hajlékot
úgyis csak isznak, szennyesek és lusták, akinek
nem jut negyven éves közvagyonból soktornyú
ház, hát lakjon az utcán. Emberhugy bűzlik az alul
járókban, turisztikai látvány: télen rongyaikon
ember-roncsok hevernek szanaszét a kövön
Sok ezerből egy jelenség-ami nem zavarja
a milliárdos szocialista miniszterelnököt
ki merész fordulattal, fején tányérsapkával
beszél-beszél-beszél-beszél-beszél-beszél
hátha akad néhány, aki elfogadja, hogy ez egy szép
nagyszerű ország, ahol minden rendben van
és lehet még rock-operaként üvölteni
Az internacionálét
Európa vajúdik, nyüglődik, az elitközösség követeli
mutassanak valami újat, az eredmények silányak
rengeteg doktor tökfej értékpapírrá festené
a nagy büdös semmit, szónoklatok szárnyalnak
de milliók és milliók segélyből élnek míg esztelen
háborúkba sodródva üresednek a kincstárak
a verseny bukásra ítélve, ezzel a néppel bármi
történhet, századok óta vakon követi a gyönyörű
hazugságokat, leépült a tudata s a démoni mozgás
körbe-körbe-körbe-körbe-körbe-körbe tart
vágyakat cipelve roskadoznak mind!