Napimádó kígyók között
kopár dombokon, hol fű is gyéren terem
kövek között kihajt a délceg fenyő
sokkarú ágaival, az ég fele tör
sejtve honnan remélhet örök
derűt
alant az ember
részeg ámulattal
topog!
Irodalom, önismeret, lélekesztétika, társadalomkritika.