Ömlik belőled minden, ami káros, önmagadra és másokra
az utóbbi századok részeges irodalmárait követni
nem nagy erény és ne feledd ők legalább józan verseket
kreáltak, míg nálad a termék hányadék, a veretesen szépet
is összenyálazod, bár lenne képességed bőven, az állat szerepben
szeretsz tetszelegni, és lobogni hamisan önmagad előtt
a züllött, elhanyagolt szexéhes utcalány kit vonzana mondd?
Vagy naplód hordalékára a tanultak nagyképűsége rakódjon
madárürülék gyanánt, ami jön sorba szertelen és lusta léted
igénytelen végterméke hagyaték, a nagyok lélektani
völgyeit is epigonizálva agyalod szöveged a nap negatív hőseként, kéjelegsz… két vizsga között, mintha amúgy sem volna
nehéz üres zsebbel tanulni, egyre rondábbnak és bolondabbnak
álcázod magad bulik löttyeit piálva önmutogató zseniarccal!
Ha most ezerrel taszítasz, milyen holnapra aszocilálhatsz balga
csajszi, éjjeli menedék pincéket szimatolva majd zuhansz vénen foghíjason, korty borért szavalsz dohány füstbe vakulva
részeg és koszos pasiknak, bár még menthetnéd a köldöködbe
csepegő pálma könnyeket, tisztább hajnalok szekerébe kapaszkodva, lehetnél normálisabb nem szórva gyémántköveket
divat szemétdombra!