Ünnep

Tömény gyantaillat áramol szerte szabadon
fényzuhatagban a fenyvesek olajzöld sötétben
fehéren–szürkén-rozsdabarnán sziklakövek sétálnak
az ég felé és lent a völgy peremén érett málna
üdít, vadpatak forrása zuhog s part szegélyen tarka virágok
hajladoznak könnyen az enyhe szélben vadméhrajok dongva
részegülten nektári zamatoktól örvendeznek
naparanya csorog a vékony karó kerítésen boldog aki itt élhet
áldozva Isteneknek virágot, vizet, vidám dalokat énekelve
reggeli harmaton korán ébredő láthat is itt tündéri táncot
mezítelen lábbal gyönyörű gopik lejtenek rajongó őrült
ritmusra csapongó kedvtelésből, hogy ezzel ide csalják
Mindenkit Vonzót, aki legjobb a mulatozásban
míg szívekben a tiszta szeretet lángol és őszinte hódolat
ha fokozódik a mámor madarak lopakodnak közeli ágakra
jámbor állatok leskelődnek, legelésző tehenek
gyorskezek tombolnak a dobokon, messzire zengő a jókedv
és egyre többen gyülekeznek bekapcsolódni, felejtve most
bús napi gondot, gitárok zúgnak, karatalok csengve
színezik a ének dallamát, itt összeér a föld és az ég síkja
magasztos fékeveszett a jókedv bizakodó és örömteli
sereglenek is nagy sokaságban derülni vágyó áhítozók!