Legott az óceán homok partjára rakta tojásait
ám nem tudta kikölteni, az óriás hullámok
kegyetlenül elsodorták a madárfészeknyi tojást
Emiatt a kis veréb nagyon elkeseredett és napestig
sírt, könyörgött szívszaggatón kérve-kérte az óceánt
hogy adja vissza a törékeny életcsirákat, tojásait
”én sohasem bántottalak téged, miért loptad el
leendő fiaimat, kérlek ó látod sírva kérlek
add vissza tojáskáimat”
Öntelt úrként pöfeszkedett az óceán, úgy tett
mintha nem is hallaná a gyönge kis madár
keserves könyörgését, öblös mély baritonján
csak röhögött a szerencsétlen madárkán
A harmadik nap a veréb megelégelte a tengernyi
rimánkodást és fenyegetésre fogta a küzdelmet
”úgy látszik te egy kőszívű démon vagy
és ezért loptad el tojáskáimat, itt könyörgök neked
hiába, hát jól figyelj, ha ma estig nem adod vissza
fészkem áldását, utolsó cseppig elhordom vizedet
És kiszárítom medredet, hogy megtapasztald
kivel van dolgod, kitől mertél lopni te gyáva”
Türelmesen várt hajnalig egy közeli faágon
és figyelte a végtelen vizet, de nem tette jóvá
bűnét a kegyetlen óceán, így hát nem maradt más
hozzálátott csőrével merni kezdte a vizet
térült- fordult szaporán, ahogy csak telt erejéből
a dolognak gyorsan híre ment a kozmikus
mindenségben, bár eltökéltségén a legtöbben nevettek
a hír eljutott Úr Visnu hatalmas madár szállítójához
Garudához, akinek felette megtetszett e kis veréb
roppant bátorsága és azonnal ráparancsolt az óceánra
hogy haladéktalanul teljesítse a kis veréb óhaját
különben ő maga folytatja, amit a parányi madár elkezdett
Reszketve és őszinte tisztelettel kért elnézést az óceán
ijedtében azonnal, engedelmeskedett és visszaadta
a madárfészeknyi tojáskákat a kis verébnek!
(Azóta jó barátságban élnek a madarak az óceánnal)
