Tündérvárás

Keresetlen gyöngypatakban, harmat vizekben
hajnal bíborában, virág-lángolásban fürdik
kedvesem a Tündér, csillagos köntösét ölti magára
készülődik héthatáron túlra „más téridőbe”
álmodja, hogy majd rám talál és én is őt álmodom
szépségét távolok fátyla rejti, ide ér már csakhamar
valami még meg se nyilvánult öröm finom rezgése
bódít, meg nem pendült húron a képzelet lenge ujja
míg tavasz álarcú téli szél búját nyögi-fújja!