Vaskori könyörgés az elesett lelkekért

Nem könnyű visszatérni, Golokára
egyáltalán, ha lehetséges, ennyi útvesztő miatt
nyolcmillió négyszázezer életformát túlélni
felfoghatatlan szenvedést és irdatlan küzdelmet jelent
a tudatos létformában is gyöngék vagyunk
elnyomnak a vágyak, üres a tenyerünk
maya–fegyvereihez képest, aránytalan a harc
hangyák az elefánttal-féle felállásban
világos, hogy mindannyian vesztésre állunk
én kezdem a könyörgést, a legnagyobb alázatot tanúsítva
Uram-Istenem irgalmazz minden élőlénynek
ebben az univerzumban s a legnehezebb korban
jussanak előbbre, ne zuhanjanak alsó
tudatlanság fedte sötét, bűzös bolygókra
lótuszvirág lábadhoz borulok
homlokom merítve a meghódolás porába
kérlek mindannyiunknak morzsányi kegyet adj
hiszen többségünk kevésbé intelligens
a szabadulás gigantikus esélyét nem értik
és csak habzsolnak minden élvezethez kötődve!