Szajna parti képeslap

Eső után a Szajna sárlé
ripacs színekbe bújva sétál itt sokféle szajha
és némán bevonul az ősz bizony
csontra vetkőzve áznak a fák
legfeljebb forró kávét szürcsölnénk
könnyű beszédbe elegyedve
ha együtt éltünk volna Márva
nőiszeszélyt csipegetsz mohón
Villon hazájában töltenénk egy kis időt
ám látod én jó néhány éve kávét se iszom
és hol jársz Te, rég nem tudom, köddé vált
madám...
bár ma is illenél a képbe (hirtelen betoppanva)
csodálkoznál, hogy öregszem
és halk szavú szerzetessé lettem
Minthogy a megtisztító forradalom
elmaradt, s a szebb jövendőt álmodókat
börtönbe zárták vagy megalázták
romanizáló idegen megszállók
Erdély nyakán maradva, benépesítve
drága szülőhazánkat
Európa örök szégyene, hogy szerteszaggatta
hazánkat önvakító könyörtelen döntéssel
nem látta, hogy itt egyazon feszületet új-istent imádnak
amit Róma fondorlattal ránk erőltetett
pedig e végett veszett el minden sikerünk!