Más partok felé

Mint kövült tájakon önmaga sorsának
panoptikumába fagyott minden szereplő
nők, férfiak, ifjú barátaim és gonosz ellenségeim
lányok, asszonyok, akik szerettek
és lány, akit sokat lobogva áhítottam hiába
épületek, városok, utcák, lépcsők, terek, kapuk
színek és hangulatok, bolond rajzolatok
nem több semmivel az életünk
és mozgásunk vonalait nem is értjük
hideg márvány végtelen, holdarcú sok semmibe
olvadó szerelem szerepek, éhség, félelem, fájdalom
alakok, valaha nyüzsögtek betévedtek életembe
időm mozaikkockáin üldögélnek ráérősen
ahogy lapozom, rétegek lapjait szívesen tagadva
azonosságomat, mert a változó testi formák között
egyre komolyabb különbségek érvényesülnek
hiányzik a hajam
kezemből kihullott a cigaretta

holnap felől érkező édes fuvallatok
eloldott folyón úszik csónakom
míg önfeledten alszom és egyre távolodom
(szívemen, hajdani álmok parázslanak)!