Levél az Úr Krsnának! ( Az elveszett ösvény)

Kedvezőtlen döntés miatt, távolodtam el szolgálatodból
úgy tűnik a parányi szabadsággal
kezdeni szerettem volna valami esztelen önállóságot
gondolom abban a pillanatban nem tudtam, hogy valami
lehetetlenre vállalkozom…irdatlanul régi történet lehet
semmire sem emlékszem, egyetlen bizonyosság csupán
ez a szennyezett anyagi világ, amely mindenkit megfertőz
kéjes vágyak kielégítésével, arra vagyunk eleve programozva
ízleljük meg a testi gyönyöröket és soha ne tudjunk betelni velük
illatok, ízek, színek, hangok, sejtelmek, álmok örök csábításában
elmerülve nem tudunk szabadulni e negatív bűvkörből
annyira ragaszkodunk az anyagi léthez, a birtokláshoz
az élvezetekhez, hogy feladjuk érte a lelki fejlődés esélyeit
Szeretnélek megtalálni Uram, tudom, hogy annyira közel vagy
hogy e miatt nem látlak, mégis oly kozmikusan távol
mint Goloka, a tiszta barátságra vágyom, a lét sivár nélküle
ezen a planétán nem találtam olyan nagyszerű barátságot
mint, amilyenre vágyom, meghódolva előtted, keresve-kereslek
kérdezem a folyókat, füveket, fákat, elhagyott utakat
évszakokat, pillangókat és könnyű szellőket amerre járok
csak kereslek búsan botladozva–fáradozva újra eljutva
az öregkorba, boldogtalan itt tévelygek, társtalan, kedvtelésem
a gondolkodás, hogy valamennyire összefüggést találjak e kusza
jelenségek, dolgok, folyamatok között és kioldozzam magam
minden kötelékből, amely szeretne ide rögzíteni valahová
az anyagi világhoz, mely gyorsan mulandó és bizonytalan
Nélküled, azonban mindahányan megtorpanunk, nem megy
indokolatlan kegyedért könyörgöm, netán, ha mégis kíváncsi
lennél e planéta legbűnösebb élőlényére, rövidlátásom nyilvánvaló
csak Te adhatsz képességet arra, hogy lássalak, halljalak
nélküled Uram üres és hideg az univerzum, fanyar ételünk-italunk
színtelen az álmunk, magányunk végtelen és nem tudunk mit kezdeni
aggodalmainkkal, félelmeinkkel, mert gyöngék, gyermekek vagyunk
a büntetést elviselni, mit karmánk kimér reánk, ostobák lettünk
érteni, felfogni jeleni ronda állapotunkat, robotolunk és hiába
semmi erőfeszítésnek nincs eredménye, minden fáradozásom
gyér, gyatra gyümölcsét is hadd ajánljam fel Neked, képességeimet
amelyekkel nem hivalkodom, mindenem amim van, a szívem és az életem, a kevés vagy a nagyon sok, amivel rendelkezem tőled kaptam
Barátságodra vágyakozom, gondolkodásomon kívül, mire lehet szükségem
anyagi vágyaim lótuszlábad közelében semmivé válnak
ó kérve-kérlek adj erőt nekem, hogy életem lendületét az elesett-lelkekért
áldozva legalább néhányat tereljek jobb útra, mert szenvedés vesz körül
minden irányba, hiányod miatt zavarodott a társadalom minden rétege bűnt bűnre halmozunk, képtelenek vagyunk tisztább életvitelre sötét korszak, kialudt reményünk a vad sorsviharokba, és eltorzultak a valódi
célok, pillangó életű luxus palotákra váltjuk örök –értékeinket
traszcendentális tudásunkat elfelejtettük, földi paradicsomot szeretnénk
uralkodva a megnyilvánult anyag felett, a többség hitetlen ténfereg
ekkora bajban, nélküled egyetlen lépést sem tehetek, segíts hát
javulni szeretnék és másokat is erre inteni, hogy tartsanak velem
keresni az elveszett ösvényt, amely hozzád vezet, és örök jövőt ad!