Lázadók

Néhány szó csupán, többet nem ér az egész
hogy ennyi nő és ennyi hím siránkozik,
mert magányos, valami szebbet, valami másat
álmodnak maguknak szegények, tiszta életet
miután már ők maguk is torkig bepiszkolódtak
képesek hazudni, játszani, áltatni és ocsmány
utcanyelven beszélni, lázadni a sorsuk ellen
az édes anyanyelv se számít, isznak, füveznek
és szidják egymást durván, hogy nincs egy igazi
ember példány, csak korcs gazember és romlott céda
Egy-egy józanabb pillanatban ráébrednek
hogy amit keresnek, talán már nem is létezik
és keseregnek hangosan, hová lettek az értékek
harmóniák, igazságok, őszinte vigasságok
robot a létért, harc a koncért, mint a vérebek
egymásnak rontanak és üvöltenek, vadak
vagy dilisek, és nagyon képzetlenek a mába
érkező léha nemzedékek, egy éjszakára
összekeverednek részegítő bulik után
s aztán a szereplők, újra kicserélődnek!