A meg nem írt vers

Elménk működik, mi gondolkodunk
de más törvényszerűségek lépnek érvénybe
mi cselekszünk, vagy talán végrehajtunk
egy célprogramot, önakaratunktól függetlenül
sóvárgások milliói kínálják magukat, színesen
hogy mibe gabalyodunk, nem mi osztunk szerepet
kész a szöveg, nekünk csupán játszanunk kell
szabadságunk kemény feltételekhez kötötten
kínál esélyt, bár többnyire bukásra vagyunk ítélve
fehér holló kivételnek számít, ha valakinek
sikerül tökéletesen játszani és megússza
irgalmatlan ismétlés nélkül e bűntető lágert
Új születésre egy más testet kényszerülünk
elfogadni, időtlen- időkig tarthat a próba
sokáig áll e kozmikus színpad, lassan alakulgatunk
megmerevült nyakunk a meghajlásra
fejünkbe kerül könnyen a lázadás

mégis keveset okulunk, a ránk szabott
kínteli sorsból, képzeljük, hogy szerepet válthatunk
gügyék vagyunk megérteni az égi törvényt
életről-életre keringünk e selejtező táncban
hol a felső bolygókon, hol sötét planétákon
rágcsálók között förtelmes bűzben
előbb vagy utóbb, talán érettek lehetünk szerepünkre ?!