Kedves, fürkészem, vajon mikor jössz rá az egyetlen
keserű igazságra, hogy a csapdát nem tudtuk kikerülni
megszülettünk, földre zuhantunk, fogságban élünk
a szennyezett anyag fogságában, amely ránk szabadítja
az érzéki élvezetek habzsolását, mosolyogva mutatjuk fogainkat
békés szándékot színlelve, látod őszintébb az állat: vicsorog
Kijutni innen lehetetlen, mert elméd falat épít minden jónak
intelligenciád eltérít, könnyen elhiteti: Te vagy Valaki
és dönthetsz szabadon az orgiák mellett, kábítózva züllesz
vagy csak szédíted önmagad fantáziálva a bombasikerről
hogy majd holnap győztes hősként ünnepled magad, és
elfelejted, hogy végzeted felé haladva üresjárat újra megnyilvánulásod
Eredménytelen kínlódás hamis remények illúziója tart markában:maya
életed ennyi eltévelyeghet az élő, évmilliókat…szenvedve,
ha csukott szemmel jár és nem ismeri fel, hogy mi a valódi cél!
