2012. december 28., péntek

Tapasztalati világ...


„A hologramban minden kis részlet tartalmazza az egész képét,ezért ,ha a legkisebb részlet is megváltozik,akkor az egész kép minden pontjának változnia kell”Michael Talbot



 Hajnalok kapujában állok,hogy szívemet derűre derítsem
a nem mulandó létből szeretném,ha az elme egyre többet
ma is magáévá tenne,a cselekvő nem cselekvésben legyen jó
mindenkinek ébredni ,emelkedni fényes tudat mezőkön

Jaj ne a sötét rejtőzködő elmevírusok érintsék emberi világunk
hová látod betörtek a véres kezű démonok is háborúzni
gondolathullámokon szüntelen küldeni vidámabb élet látomást
jöjjetek egyre többen és többen növekedjen az élet öröm

Új valós értelem gazdagítsa a megértés szomorú hiányát
ürességek üregébe dermedve meditálunk időtlen
ne tudatlanságba ájulva tapasztalja önmagát
hiszen önvalód, a nagy fényű meleg lobogásnak örvend!

2012. december 20., csütörtök

Olginak...


Rózsákkal és tánccal keresd meg másban
amit szemed csak bennem lát ma
léted táncpörgésén, szépséges rózsák
önillatukba kábultan járják
minden derűk éltető táncát
bolondul boldog virágok láttán
elévül a kán-kán!

2012. december 18., kedd

Barack Obama könnyei...



Megható. Mindenki előtt,minden gesztusra leső
szemtelen riporterek jelenlétében könnyezni. Egy férfi
amerikai államok, első embere ként,csak úgy…könnyeket ejteni
különös érzelmi hullámokat él át és beszél,fájdalommal teli a
hangja,fájdalommal,ó,jaj Elnök úr,mennyi sok siratni való volna
de mit szólnak majd, az új világ hatalmi rend szuper vezetői
akik, látja sohasem szerepelnek nyíltan,tömegek előtt
az egész föld emberisége feletti hatalom a céljuk, amihez közel vannak
nem lesznek ezzel a könnyes szerepléssel nagyon elégedettek
azt mondják majd,az érzelmek hálójába keveredett Elnök Úr
kitudja,mit mondanak és hogy kommentálják majd embereik
a média cápák,de hát ez az életünk igazabb arca:nevetünk,sírunk

Attól lehet tartani,ha egyszer elkezdünk könnyezni sohasem lesz vége
közel 30 meggyilkoltért gyászolnak most,holott azt hiszem többért kellene
egyáltalán,ha lehetne gyászolni 100 millióért,az őslakókért,akiket
egyszerűen kiirtottak, majd gondosan kidobtak az emlékezetükből
egyetlen emlékmű,bármilyen törpe kis bádog olcsó mementó sehol
néhány őszinte könny cseppet talán ők is megérdemelnének
mit tetszik szólni Elnök Úr? vajon tessék mondani jól gondolom?
a gyász megilletné őket is a Vietnámba elesett és a Vietnámba megöltek
öregek,nők ,gyerekek,csecsemők és a lerohant Iraki polgári áldozat is
óceán mennyiségű könnyet kellene ejteni,és az sem volna elég,ha most
itt felsorolnánk az arabokat is,akiket legalább ötven éve pusztítanak
made in u.s.a gépfegyverekkel,rakétákkal,kit,ahogy lehet

Szóval nem is tudom,ha itt  van az ideje sírni van amiért Elnök Úr
és elnézést kérek azoktól ,akiket fel sem soroltam Nagaszaki és
Hirosima óta hányan lehetnek vajon ki tudná megmondani,mégis
Ön az első elnök,aki a gyász kapcsán sírva fakadt,mindenki szeme láttán
ezek a könnyek talán egy kis utat készíthetnek a változás irányába
hogy vessünk véget a vérfürdőknek és merjük gyerekeinket szeretetre
nevelni,hogy többé ne okozunk fájdalmat a legparányibb élőlénynek se
ne gyártsunk fegyvereket,nyújtsunk kezet egymásnak tisztelettel
és sohasem késő megtanulni az élet értékeit becsülni,és segíteni a végsőkig
hajszolt,félelembe tartott,megalázott,kisemmizett tömegeket
remélem Elnök Úr valami valóban elkezdődött az Ön lelkében legbent
jogom van hinni,hogy ezek a mostani könnyek nem hiába peregtek!

   

2012. december 9., vasárnap

Éva...


„Csak azért beszélünk el egymás mellett, mert virtuálisan több gondolatszál is fut egyszerre.” Éva. 

Igen. Nekem ez már szokványos világ helyzetem,hogy beszélgetek
széllel,fával,csillagokkal, hölgyekkel,szaladnak szerte az univerzumba
a fel sem fogható ezüst pókszálakon gondolatok ,érzelmi töredékek
de olyan jó,hogy kedves arcokat találok egy –egy ügy kikötőben
ahol a századelő kacatjaiból égetően fontos kiválasztani mindazt ami
tovább vihető,ami ad valamit még,a kamat rabszolga népségnek

(Ó jaj,Istenem ,mit nem adnék érte,ha ismernélek,tenyered vonalait
szem-bolygód  hangulatát,és nem csak a karate de érzékeny pontodat is
de látod mi emberek is futunk,mint testünkbe a sok-sok energia vonal
és olykor a nem könnyen áthatolható óriás üveg falon jó volna,ha valaki
kopogna bár halkan,hogy éljünk és ne blokkoljunk le itt vagy ott
s,ha tudnám micsoda határokon túl születnek az örömeid)

Mert mi nem is élünk,időnk valami nagyon sürgős ügyintézés áldozata
vásárlás,főzés, ápolás,nevelés,tanítás,tanulás,önápolás,kapkodás
hogy minden kész legyen egy viszonylagos intervallumba,ez fontos
holott milliószor fontosabb volna az óceán mélységű meditáció
töltődni tiszta kozmikus energiával,életerővel,boldogság derűvel
és végre a gondolatok teremtő erejével,vissza kell álljon a rend

Ezen bolygón,nem lehet,hogy a gazdagok néhány százan uralkodjanak
az országok felett,és irányítsanak tömegirtó háborúkat,élet torzító
hamis válságokat,látod e miatt is keresek csak száz igaz embert
hogy az elme erejével rendezői elveket sugározunk ki oldani galaxisok
csomópontjaiba sűrűsödött démoni ártó célokat,bár az égiek fegyvere
lecsap a sötét alvilági gyűlölködőkre,most még gyanútlan tombolnak

Senki sem tudhatja mi az ami megmarad végül Neked a találkozás
valóságából,talán amiatt is rovom soraimat,hogy valami azért maradjon
mert minden ami létezik szédületes irammal siet a nem létezés irányába
vagyis egy másfajta kiterjedés tapasztalás vonzalmába szédülünk
ahol minden átélt katarzis nevetségesen eltörpül majd és ébredünk
mintha egy képzelt ,holografikus látomás álom világba jártunk volna!



2012. december 7., péntek

Éva...


Úgy vagyok most,hogy sejtem mennyire érted,írok
lehet,hogy a gondolat mégis antianyag részecske
kvantum állapotba kerülhet és mint nagyon parányi
energia állapot,akár végtelennek tűnő tér mezőkön át
célba érve elérhet,hogy lázítson érzelmekre
harmóniára így szomjazik az elme

(kopogjuk egészségesre bolond sors törte testünket
a tudást,ha égi áldás emeli, megszűnhet a lent és a fent
jeges téli tájak felett is,kivirágzik szikrázva a roppant fény
a szeretet szülte egyetlen tiszta:világolni lángolva melegíteni
a sok-sok elesett lélek szenvedése halkulni kezd majd)

Ha segítenél,világ váltó örömökre váltani
mélyen bennem alvó óceánok erejét
akkor én kezdem halkan tanulgatni titkon
a derű ívelését! 

2012. december 1., szombat

Tündér...

Bármelyik virág,ének,zene,gondolat küldemény
utolsó lehet,sivatagok közelednek hallgatásodból
néma viharok éledtek,értelmetlenek
nélkülem is be kell érned,ha nem születnek                                                                       többé soha költemények!

2012. november 24., szombat

Andrea...


Megkaptam ma az arcképet,köszönöm szépen, jóval
gazdagabb lettem,lelkesedésem csak fokozódott
megteheted,hogy soha nem ülsz vonatra és törlöd
a vázlat kapcsolatot,így menekülve naplángok
közelébe se érve,amelyek szívembe gyúltak érted

Érted. Ha öröm óceánok születéséről írok is kevés
mikor azok tudnak találkozni,akik tudják,mit érnek
a világ jobbító gondolatok,mert fájdalmak fogságában
fuldokolva vergődik nő és férfi,család és haza ,lárva
szintre zuhant,fogyasztói társadalmakban az elme

Talán segíthetnél,ebben a sötét ködben,küzdeni
hagynád szépüljön életed minden napja, világ
világossága tüzeket gyújtani,hogy újra láson
a lelki és anyagi nyomorba rántott emberiség
„új világ rend", pénz démonai mire is készülnek

Várlak. Hogy megosszam tiszta vágyaimat
megismerjem az álmaidat,rózsa mezőket szórjak
lábad elé,kozmikus utazások következhetnek!  


L.P...


Nézegetem a kép gyűjteményedet,uralkodik a lángoló
piros,a nő és a férfi extrém arc vagy testhelyzetei
a fekete is bőven belefolyik ebbe a világba gyakran
kiemelten a fájdalom látni alvó vérző nőarcot
a tájakban is a felhők sötét tonúsban némi rejtőzködő
szórt fényben ,bujkálsz Te magad is sötét napszemüveg
mögé,vagy mély vízben úszkáló nyitott szemű hölggyel
azonosulnál,az egész oldalon a rend csak illúzió
tört szépségek fájdalma ez a halmaz tudod az a gáz

Hogy a képek jelentősen,mint eleven metaforák képesek
létünkre hangulat hatást gyakorolni és akkor hasztalan
nyüszítenél,mindazért amit Te magad követtél el
köpve a következményekre,mint látvány persze nem semmi
köti a szemünket ennyi vörös,a különös groteszk formák
furcsa világ érzések keresése de valahogy hamis misztika
közelség lebeg itt sehol se hagyva időt meglátni egy szál virágban
a természet szíve dobbanását,nem virág halmokban
mintha,egy kicsit a valóságot szüntelen átnyomnád

Egy másik dimenzióba,amelyet Te sem ismersz és csak
tévelyegni lenne alkalmas vagy nagyon eltévedni!..

2012. november 20., kedd

Nőnemű arc...


Látványossá rajzolódhat égő éles sminkkel az arc
lehet tombolni,tobzódni vakító színekben,miért ne
de a megtapasztalt mély belső fájdalmat lángoló
festék sem takarja!

2012. november 14., szerda

Fohász...


„A NASA bejelentette, hogy nemsokára a Föld belemegy a „null síkba
* 2012/2013 őszén és telén Tibetben és a Föld északi féltekéjén meleg
lesz. 2012.december.21-én Földünk belép az egész Naprendszerrel együtt a
galaktikus „null síkba
Ez egy létező sík, ahol nincs áram és ahol semmilyen tárgyban nem működik az
elektromosság.”

Mi emberek szívünkben a túlélésre vagyunk berendezkedve
templomokat és kocsmákat építettünk,hogy boldogok legyünk
tömegpusztító háborúkat éltünk meg,dolgoztunk
látástól-vakulásig,mint hajszolt állatok,a pénzemberek
szolgálatában,hogy luxus kocsikban száguldozzanak
luxus villákba éljenek és lassan magukhoz ragadjanak
minden lehetséges értéket, eltűnt az igazság
tisztesség,becsület,jóindulat,tisztelet és az egymás iránti
szeretet,aranyban és bíborban pompázó papokkal,oda jutottunk
hogy a többség számára Isten csak egy szó
nem egy mindenható,minket szerető legfelsőbb személyiség

Átjutni a null síkon,amelyben semmi sem működik nagy kihívás
annyira felkészületlenek vagyunk,nekünk nincsen a Balaton alatt
konform földalatti városunk ahová rejtőzhetnénk
többnapos tűzhurrikánok,tűz esők viharai elől,amiket Pió Atya
jósol,fogalmunk nincsen egy többnapos sötétséget
hogyan éljünk át villany és gáz nélkül,az idő is rövid megtanulni
önfegyelmet,tiszta alázatot az égi törvények előtt,tudatunk félállati
sorsban ragadt,táplálkozunk,alszunk,már szaporodni se igen tudunk
rovar szintre alázott minket az anyagelvűség hitetlen
gyilkolásra született démon tudósnak álcázott hóhérok,bankárok
fanatikus új vallás ként csak a pénzt imádók,erkölcs megrontói

Családi tűz lángjait szeretnék kioltani,hogy örök rabszolgák legyünk
és szeretnék,hogy felejtsük el nemzetünk a Nap Isten népe
sok millió éve itt él a Kárpát medencébe,mint ős hazába
vérrel-vassal törülték lelkünk igaz hitét,rovott regéinket elégették
most végsőkig megcsúfolva hazánkat szerte darabolva,éledezünk
mint bolond veszett végsőkig megvadult kutyákat
egymásra uszítva is valahogy magunkra találjunk és erőre kapjunk
felismerve a gondolatok teremtő erejét,kezdünk bizakodni
egy álmodott új,igazságos magyar feltámadásban közelébe érve
lelki és anyagban testesült dimenzió váltásnak
arcunkkal földre borulva kérünk Istenünk

Ments meg minket a készülő nagy égi-földi háborúktól!


2012. november 11., vasárnap

Fény ünnep...


Diwali,nagy ünnep, valahol a távoli Indiában,hajdan
a Hunok serege híres hadakkal is ott honolt
ilyenkor fényjelek gyúlnak Budapesten is
Bharata Kultúrtéren,ősi táncok,nap adta erő
szépséges révületben rózsaparázs szikrázó lendület
minden korban győzni kell a vad Széth sötétség démona
gyilkos vadszamár felett és ezért gyújtunk szívünkben
apró mécses lángot,hogy fény füzér kösse össze a jobbra
készülő világokat a földön

Sokan ,nagyon sokan,ha összefogunk építő gondolataink
kvantum tereket ölelnek át,s a rengeteg apró bogárnyi fényből
világ világossága támad s a szeretet birodalmai
virágba borulnak, boldog énekkel telik a szív

Földünket gonosz űző galagonya táltos bottal védjük
szent tiszta vizeinket fényhegyek pajzsával
sokat szenvedő íjfeszítő népek itt boldoguljanak
tűzön tisztulók,tűzön járók,tűzön táncolók

Legyen lángjel szavú
elesett lélek emelő remény töltő
ma itt,a költő!

Tündér...


Egy ideje,válasz nélkül felejted leveleimet
mint nem kívánt érzelmi,gondolati szemetet
ijedten takarítod el,olykor azért beleolvasol
bizsergetnek a versbeszédek is
nagytakarítás után, ezt azt próbálsz felidézni
és van ami napokig agyadban marad
megnyugtat,hogy sok szépet mondok rólad
erőt is ad

Nem nagyon bölcs hallgatásod
világ
szégyenné érhet

Mert aztán jöhet idő,amikor mindent
az ég világon mindent
odaadnál

Egyetlenegy
(szavamért)!


2012. november 9., péntek

Tündér...


Tündér...
"...Sohase mondd rá semmire, hogy “elvesztettem”, hanem csak azt, hogy “visszaadtam”. Meghalt a gyermeked? Visszaadtad. Elhunyt a feleséged? Visszaadtad. Elvették a birtokod? Visszaadtad azt is. Azt mondod, hogy gazfickó vette el? Mi közöd hozzá, hogy ki által vette vissza az, aki neked adta? Ameddig adja, addig is úgy tekintsd, mint a másét: úgy, mint az utasok a fogadót..." Epiktétosz-

Akkor nekem adott sorsom,hogy álmodjunk valami
nagyszerűt,és most ideje őszintén bevallani
színesre,szépre,valóság ízűre sikerült
csodálatos ez a közös álom,kész filmé szövi a tudat
és,hogy vissza kell adjalak
nekem a közösen vágyott képsor marad
képzelt színpadon emlékezetes dráma
legfennköltebb és legragyogóbb önmagadat
valósítottad meg tündöklő arccal és táncoló testtel
szépséggé lényegült éned velem él,jókedvűen
napjaimban,regeljeimben,délutánjaimban és csodálatos
estélyeimben:ének,vörös bor,tánc,vers, szerelem

És valami más,mint a porlepett utak szintje
kék univerzum bennünk való lüktetése és sok valós
meséje,kozmikus utazások
korlátokat szakító gondolataink végtelen szabadsága

Őrzöm még a fogadót,mint örök tavaszok kikötőjét
finom ételek illata is vakon keres,hív ,új dallamok
olvadt arany leveleivel a Nagyerdő

Ha mégis,derűdet kiissza a lélegzésre nem túl jó város
és halántékodon dobol bömbölő káosz robaja
s a zuhanyzás sem sokat ér,s a napok ismétlő képvilága
fáraszt már egy szennyezett világ rothadó bűze

Indulj
vagy
hívj!  

2012. október 30., kedd

Kata...


Kata,ezt a fajta képességedet nem ismertem még
hogy virág csend élet nyelvén tudsz olvasni
egy soha meg nem írt verset

Igen elküldtem ezt a valóban különös szépségű
virágot a fehéren hullámzó alap vászonra dobva
 szív vörösen,ahogy esetleg a szív utolsót dobban
a virág is befejezte itt gyönyör kiteljesedését

Önmagában ez a rózsa ,ahogy van szavak nélkül
épült, nagyszerű lángoló,hatalmas teret betöltő vers
nem mertem a látomást fogalmakra váltani
mert látod mi a fenét kezdünk azzal,hogy leírjuk:
több,mint szép?

Miattad így válok törvényszegővé és sohasem tudom meg
hogy vajon megérte?!  

2012. október 22., hétfő

Tedd szóvá...


Beethoven 5.színfóniáját,mint szerenádot
hallgathatnád,ha még leány szobádba aludnál
Baile Eva nagyon vad spanyol flamenco táncát
szürke köznapod üres csendjét,hogy felverjem
az is lehet,hogy amolyan elköszönő hangulat
pörgő boka hideg halál hahota ritmus hangörvénylés

Ez a vágtató vér lüktetés,mekkora óceáni csend
következik ezek után,most még hallod a tenyerek
gitárok bokák csattogását ilyenkor megfagy a szó is
te tudod,hogy mi a tánc a hajdani fotókat amiket
rólad készítettem és amelyeket soha még senki sem
látott,igazolják,hogy éltető elemed a tánc is nem csak
a levegő
de valahová ezeket is be kell falaznom,mint egy roncs
kapcsolat relikviáit
(láthatóvá tehetném,ha ,olyan volnék,mint amilyennek
gondolsz)
noha,megtagadtad,ígéreted minden szavát
hirtelen elég sokan Krisztust is megtagadták
semmi baj,a létezés alanyait cserélgetni lehet
van,aki ilyen hagyományt szentesít
káoszban,miért lenne csoda,hogy minden szétesik

Tedd szóvá,ha megéheznél egy sok mindent betöltő
értelem élesítő
szelíd beszélgetésre…    

2012. október 16., kedd

Bácsfi Diána…




Úr isten,sokkal több itt a gyengén látó,mint gondoltam
szárnyad sem látják a vad ostobák rikoltoznak
sárral,kővel is dobálnának gyilkolni vágyó farizeusok
miért e bolond lárma?Aki mozgásban van tévedhet
és ebből is tanul,ön sorsunk börtönében bárki
eszmélhet jobbra,szebbre,fénylőbbre,tisztábbra
uraim és hölgyeim ez itt az ábra,rovar szinten zümmög
a nyáj
késik a jó szándékú felismerés,hogy többet ad okítva
íjfeszítő hősi múlt méltatlan,utódainak
(mint,száz m.tudományos akadémia,idegen érdeket
szolgálva csak tovább hülyíti a népet…doktor senkik társasága                                  fin-ugor nemzet ellenes mesével)

Emeld magasra fejed,Te igaz szkíta lelkű hölgy
és hozd el a remények  nagy világosságát,hátha a szunnyadók is
lassan ébredeznek,légy te a zöld ágat hozó
aranycsőrű madarunk és hirdesd az igazabb
kárpát- medence nép múltját,amelyet rég nagyra törő törtetők
ravaszul lopkodják maguk alá,mert törpék
a hunok mellett,ez itt persze még a káosz
nem az ékesített kozmosz energiák pörögnek,de érik az időnk
aranykapuja fénylőn,szikrázón közeleg és megtorpan a sár-kora

Csúszó-mászó populáció,hogy mit mond az egy dolog
tudom ,én,hogy a jövőnk felől érkeztél és köszöntelek
homlokodra a holnap tűz tündéri babért!

2012. október 15., hétfő

Jelen...Tündér.


A tudat „szállítóeszközeként”is működhet a vers
a jelen Echart szerint is döntően fontos
egyetlen élő valóság dimenzió nyüzsgő,eleven
múlt és jövő mozdulatlan,holt idő
a most-ba,nem tudlak belerántani
hogy ne legyek annyira egyedül,ültetlek
a képzeletembe,amitől képbe kerülsz te is

A lelassított pillanatba benne van minden
minden,ami számomra fontos lehet
kell némi világosság,jobban,tisztábban látni
a jelen jelei működnek csak
(színek ,illatok,fájdalmak,gyönyörök új
formák sűrűsödve köröttem és bent
bekövetkezhet az okozat őszi hangulatban is)

Egyetlen jelenetbe hozza az elme a drámát
minden szépség kinyílik önmagában tetszelegni
verseng a rút is miért maradna le
amit csak akarsz testet ölt vagy törlődik
boldogító langyos tavacskákba fürödj,ki bánja
veszteg kell maradnod itt,nincs más
téridő…csak szélben kavargó színes buborék-illúziók! 

2012. október 13., szombat

Tudatlanság balladája…




Nem sejti a virág,hogy szépsége vakító
ragyogás
nem sejti a virág,hogy illata észbontóan
vonzó
nem sejti a virág,hogy szerelmes társa mellől
hajnalban, tisztátalan kezek letörik,elrabolják!

B.Lilla...


Bikini…tankcsapda piától,füvektől szédült gyagyás
csoportok érzéki gyönyöröket csontig hajszolók
lidérces csapdája s ez fogva tart,ártatlanokat is
ami gáz,a láz kigyúl,mint a bolondok máglya tüze
oda köthet bárkit égni vagy elégni percnyi ragyogás
noha,a boldogulás tisztább utat is kínál

Az ösvények száma feltehetően számtalan
ma csak egy aludt ki!
 

2012. szeptember 26., szerda

Kitty...


Indulj,ha hívlak ne hagyd kihűlni a szavakat
bárki nem léphet át az arany kapun,mert
nem képes gondolkodni
és élnek habzsolva,programozva érzéki
örömökre csak!

Képzelem Te,többre vagy képes,álmodsz
olyan világról gyakran,ahol másabbak
megértések és meleg harmóniák

(A földi tarka flóra búján virágzó mezők
kitudja mennyi gyógyító nektárt
halálos mérget gyökérben,szárban ,levélben
rejteget) és lassan kibontod majd a titkokat
de vajon mit rejthet az agy
és egyáltalán a lélek-énünk
életünk-halálunk

Szívünkben miért égnek                                                                                                 láng-óceánok

Van ösvény a végső megértés felé
a legtöbb elesett lélek
tudatlanság sötétjében lélegzik

Ülök a másik parton,mintha várom
bogár fekete hajjal,hogy megjelenj
érzed és látni szeretnéd a világom!

2012. szeptember 23., vasárnap

Tündér...


"Mielőtt elítélsz, vedd fel a cipőmet és járd végig az utamat. Járd végig a múltamat, érezd a könnyeimet, éld át a fájdalmaimat, az örömömet. ..
Tedd meg a lépéseket, amelyeket én megtettem és botladozz meg minden kövön, amelyen én megbotlottam. ... S mindegyik botlás után állj fel és menj tovább, úgy ahogy én tettem.
Csakis ezután ítélkezhetsz rólam, felettem. Akkor mondhatod, hogy ismersz!"

Neeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeee!
mindenkinek más az útja
hőség érzete

Tested minden elérhető sejtjét érintettem
sejttudat szinten veled létezem az időben,tudatod
még ha kidobna is, olykori idegáramláskor
(mikor önmagadat is nagyon nehezen fogadod)
aztán vannak a nem kitörölhető közös pontok
amelyeket senki és soha nem tudna megfejteni:
magasabb párna,máhá prászádám ki jaj,sorolhatnám
mobilon kérdezted idegesen kétszer egymást követően
„szeretsz még”Miklós szeretsz még engem?
-amikor Júliával maradtam a teázóba…
vagy amikor ezt mondtad:”könyörgöm,ne taszíts el
magadtól”

Ne hidd,hogy most elkapott hirtelen valami bolond
érzelmi hullám és rá akarnálak beszélni,hogy rakjuk
össze az apró mozaikra tört egészet valamivé
(Natalia, démoni beavatkozása rengeteget ártott)
úgy ,hogy talán mégis meg hallgatom a” balladát”
valamikor Istenem forrón vágytál rá,hogy oboán játsszad

Ez nem lehet igaz,hogy ennyire nem maradt semmi

Kisajátítanak ,mint egy bábut,önakarat nélkül
gyűrhetnek-nyűhetnek:az előadó művész,alszik
mélyen,mintha altatót vett volna be és talán álmodik
látomásban látom lángolón ahogy táncol
és belső mozgásra készteti a közönséget

„Fejem felett nagy kalap a kék ég”mondja egy lány
és „hű barátom egy maradt,a köd”
befejezem,mert úgy se értem hova lett a színpad
és miért lebbent fel a bíbor függöny!


2012. szeptember 16., vasárnap

Rúna...


Küldök ma egy rúnát,amit a holnap arany lemezére
rovok az idő új gyermekeinek,akik bölcsen ítélnek majd
az ősi bűnökért:
vadszamár testű démon(Széth)követői,elvetemült,vérengző
hordák Skytópolisra támadtak váratlan s a város állam
minden élő lakóját levágták ártatlan anyákat                                                                                                   csecsemőkkel a karjukon,öregeket
mind egy szálig a kánaáitákat megölték gazul
és máig féktelenül tombol vérfürdő orgiákban
táncol még ,túl vidám zenére,az aranykapu közelébe
érkezett jött-ment ronda bandita banda
az emberiség földi megrontója!


2012. szeptember 14., péntek

Nimród utódok...


Itt élő Nap népe és nem falka,hanem világ csorda
arany ,arány,erény volna az irány,ítélő isteni csoda

Feltámad szenvedésből,bolond altatásból,ébred
Nimród utódok, ők a mag őrzők fiai,éber rend

Újjá születnek az emlékezetben magukra ismerve
sírva,táncolva,múlatnak nagy vígan örvendezve

Vége az ember butító hazugságoknak,sötét keserű
idők kínjainak,ellenség szívét tépje szét a keselyű

Ősi igazságok világolva megvilágosodnak e világban
értelmet kap az önzetlen  szeretet szívlángban!

2012. szeptember 11., kedd

Kata...


Kösz,hogy ezeket a tengerparti gyönyörű képeket elküldted
bár a lélegzet elállító természet szépségekből most inkább
az arányok képződtek le,magyarul
óceán ,mint mennyiség ezzel tudnám gyatrán érzékeltetni
a férfi és nő között egy életen át lezajló
hazugság szennyet
a társadalmak
értelmi
érzelmi
félelem
harag………………mocsok végtermék óceánokat
amelyek óriás hullámai hidegen,sötéten hullámzanak
ős vad ként bömbölve életterünket egészen befednék

Alig maradt tisztaság a bolygónkon,ádáz harcba lendült
fehér és a fekete,igaz és hamis,öröm és üröm
álpróféták érkeztek és harsányan mocskos szavakkal
dumálnak a csőcseléknek spekulatív eszményekről
mintha zsebükbe volna a bölcsek köve

 És szinte mindenki tudja,hogy alig néhány gazember
birtokolja az egész föld pénzét,mégse tesz senki semmit
várja,hogy az új világrendet ezek a démonok,koncentrációs
táborokkal,nép irtásokkal tervezgessék
mikor kamatrabszolga az egész emberiség,alszanak,lezuhant
agy képességgel,tehetetlenül

Vagy látod,mi van közel minden élő ember komolyan hiszi
hogy létéből csak a testi rothadás igaz
nem ismerik a lélek halhatatlan természetét
végállomásnak fogják fel a halált
ragaszkodnak az anyag  elvűséghez

Nehezen és kevesen ismerik fel a gondolatok csoda teremtő
erejét
panasz piramisokat építenek a pozitív bizakodás  helyett
és képtelenek magukban féken tartani a gyűlöletet,dühöt,félelmet
ha értenék,hogy az önzetlen szeretettel indított vágyak
valóra válnak,ha nem fékezi kétkedés álmainkat

Mennyire szépülhetnének az emberi sorsok, segítsetek hát
a fejekbe végre igazi fényt gyújtani
küszöbön nagy változások korszaka
álmodjunk valami emberien újat!
 

2012. szeptember 6., csütörtök

Tündér...


Mostanság lenne egy éve,ünnepelni kéne
kékfrankos rubintvörös borral
és nem lehet,mert végzetet forralt
Natalia démonnő,lám tudott rombolni
vad viharok után mondják az ősi bölcsek
kitisztul az ég és történhetnek nagyszerű dolgok még!

2012. szeptember 4., kedd

Tündér...


Kérdezlek képes vagy-e még gondolat képeket
alkotni és szeretni kötetlen,mint az imént elröppent
énekes madár,vagy amire újra lehullnak a levelek
meditációd áldott fény központjából egy lobogásnyi
lángocskával
szívedben
kevesebbé árnyalódhat

Ha tudnád tengernyi olyan mondanivalóm volna
amit ,soha ,senkinek csak neked mondhatnék el
kellene,hogy megérints,hogy a csodák igazi
világ partjaihoz érjek
szomjazom tudatod mély megértését

Nem merem megnevezni a dallamokat se
nehogy felzokogjanak bent...egy végsőkig romba tört
dimenzióba,ahol most én élek, arvisurákat írok
reggel a falusi tejföl és a párolgó forró kávé
közelében egy gyönyörű és üres kávés csésze
csügget magányát figyelem nem túl vidáman!

Arvisura III...


„Vezettessed magadat szem bekötve,vakon,
Elfajult testvéridtől csinált áll-utakon,
Kik őseink hamvait rútul megtapodták,
Arany szabadságunkat aranyon eladták.”

Sötétörvény,két ezer éves káosz,itt semmi sem világos
sötét törvény bolondít népeket mindenhol
vérző beteg állat ként tántorog,bánattól részegen
a nemzet
a haza
bajban
van
csontig kifosztva,pusztító-világerő
vegyi
szellemi
érzelmi
anyagi
terület szerzési                                                                                                                  végzetes háborút indított
új,eddig másra jó fegyverekkel
televizó-rádió-újság,mint tömegpusztító
lángszóró
cél,hogy mindenki deviza hitel rabszolga legyen
soha nem visszafizethető adósa legyen a kiváltságos
gaz
világ gazdagoknak
akik,szeretnék a vak emberiséget úgy ahogy van
elpusztítani
liberális,szabad kőműves,vérengző,bandita banda

A tudatokba lopakodott alvilági szikra:faj fenntartás
létfenntartás,területszerzés globális rák képződmény
démoni csúf pofája földünkre emelte magát
uralkodni akar hóhér ként vérünkbe fürödni
az érzéki élvezetek tűzébe kerget minden élőt
rút barna testével elfedi a lelki értékek éltető ligeteit
már nincsen :arany,arány,erény csak lufi-pénz

Konduljanak meg hát a vészharangok,lárma fák
hordjátok körbe a véres kardot Magyar honban
és mindenütt Európában az egész világon
vesszenek a bankok,és akik tervezték a kamatrabszolgaságot

Fohászkodj megmentő csodáért
fohászkodj alázattal,szeretettel
mint,aki ismeri a gondolat teremtő erejét                                                              mint,aki kész elfogadni az ég ítéletét
egyetlen megtapasztalható valóságunk a csoda
és csak a csoda az ,ami segíthet!

                                               

Nyelvbe kódolt mantra...


Álmodok neked egy verset,hová beléphetnek
gyógyulni a beteg lelkek,ősi dalok zengő
dallamok és Te újra táncolhatsz kacagva nyílt
leánderek és rózsák között a pázsiton,köreidet
nem zavarja senki, jut téridő mindenkinek külön
hogy különb lehessen tegnapi önmagánál

Segíts szebbé képzelni a végtelen vers –kertet
sokan érkeznek majd jobbulni,mert e népet sebezte
marta léte,jött-ment ellenség martaléka volt
s a holtak,mind,mind újra születnek:ki ebben, ki abban
igazít,az igaz hit nemzetet vidít,erősít és felemel
szeretetben összefogni testvériségben

Mert a test
vér
is
égi
ha gondolkodom:

( gond-ol
kód:ÓM! )

2012. augusztus 30., csütörtök

Arvisura II.


Történelem előtti korszakoktól démoni népségek
irigykedve lopnák el az isteni áldást,hogy elorozzák
maguknak a kegyet,ezért szüntelen üldözik
rágalmazzák fondorlatokkal kisemmizik a jóból
és földig alázzák a magyarokat,akiknek nyelvéből
kirajzott minden más nemzet nyelve, a Bábeli nagy
zűr-zavar után a gyalázatos hamísítások s a nemzet
megsemmisítésére kitalált trükkök azonban tisztán
látszanak Isten szuper radar –képernyőjén és elérkezik
lassan a leszámolás ideje és a zavarodott ellenséget
elsöprik az aranykor hatalmas viharai

Manapság sok karizmatikusnak látszó szájhős jár
(ám de vigyázat,obcén szavakat ejtenek ki gyakran
szidva Istent is,nos ezek nem igaz vezetők,hamis próféták
abonázst gyűjtenek és vérontásra heccelik a népet)
országolnak önmagukat lobogtatva szervezik az Egy
csapatát,hogy megsemmisítő csapást mérjen
a démoni idegenekre,akik  közénk férkőzve élnek
nyelvünket beszélik és azonosulva vezető pozíciókban
rombolják a nemzet érdekeit,létünkre törnek láthatod
maszkos rendőri brutalitás vérbe fojtja az ünnepi vonulást
az égi bölcsesség majd hiteles harcosokat toboroz

Ne dőlj be minden zúg lázító bajkeverőnek,akik bár
sok mindent tudnak,vágynak kiemelkedni önmagukat ajánlva
és lehet könnyen megtévesztenek ,amikor más népeket gyaláznak
de elvárják,hogy minket tiszteljenek,ez nem működik
kivéve az alvilággal szövetkezett világhatalomra törtetőket
valóban ezek söpredékek,akik,csalnak,lopnak,hazudnak
és minden erényük a pénz,amit akár életeket kioltva is
megszereznek világ bankárok és hasonló szerzetek,kufárok
az aranykapun csak a lelkükben megtisztultak léphetnek be
és az elrabolt részek mind vissza állnak,míg az idegenek fejvesztve
menekülnek egymást halálra tiporva!



2012. augusztus 28., kedd

Magyar világ...



Magyar –ok nyelvének Istenhez vezető elvének
csillag ösvény ősiségek vezetnek, csak halld és figyeld
anya nyelvedet és szeretve magasztald szót értve

felebarátoddal,nincsen más út e vad káoszból semerre 

Legyünk a világ világossága lelki nemesek,Úr-népek
népek Ura,érettek haza utazni égi bárkákon mennyek
csoda városaiba finom energiák remegő szelein
mert alfa és ómega Ő maga,tört –én- elem eleink

Vérbe fojtva sokadszor elvesztek, le nyomhatna gyász 
ólma ,sötét mélyre de hajnalunk közeleg igaz virradattal
erősödj,most sokasodj,ép tudatodra ébredj és vigyázz
a hízelgő ellenség csókja mérges kígyó marás!

2012. augusztus 23., csütörtök

Gondosság...


Ez a hölgy tenyerébe veszi a fényt gyöngéden
és szelídíti,magába gyűjtve,hogy legyen bőven
ha egyszer majd besötétedik!

Talány...



                                                                                                                                        Keskeny híd köt össze a magasban két
különböző világot,egy férfi és egy nő
ebben a percben szaladnak át
vajon mit rejt magába az elhagyott bolygó
és mi az amit kínálhat az új?!

Karma...


Reménységek üde,éltető zöldjei díszíti
most az erdőt, de látod a gyermek lány
hírtelen múlandó buborékokkal játszik
az élet útjainkon így kergetjük mi
kedvezőtlen vágyak színes illúzióit!

2012. augusztus 22., szerda

Kérdés...


Ez a nő gyökeresen más élet formába
ágazódik,titkát,hogy miért senki sem ismeri
vajon szeretett valaha valakit
és valaha szerette őt valaki?!

Kőlét...


Kő ember fekszik a földön és alszik,fején
kinőtt a fűhaj és testét néhol moha fedi én
gondolom álmodik,arról hogy a hideg
kőlétből egy forró hajnalon fölébredhet!

2012. augusztus 16., csütörtök

Tündér...

Felejtsd el kérlek, felejtsd el,hogy a Tündérem voltál
voltál
százmillió csókra elcsábultál
elcsábultál
felejtsd el,kérlek
méz édes csókom,hogy keserű méreg
méreg

Szíved se lássa szemem
szemem se lássa szíved

Új jégkorszak dermedt a nyárban
lábad már nem izzik vad pörgő lánggal
bolond szenvedély táncban,csak nyár van

Egyszemélyes.Álomban.Életben.Halálban!


Arvisura...


Micsoda nemtelen ,bitang király volna
aki, saját népe ,nemzete legjavát vadásza
idegen kopókkal összefogva vérét ontja
mert, lám így nevelte őt az álszent,keresztes
Róma

Nem áldás de sötét átok, kísérje lelke útját
nem apadó bajt hozott kétezer évre,az utódok
idegen igát nyögnek,kemény fondorlatok
igáját szenvedik egy csontig kirabolt hazában
hamísított múltat hazudva,szent erényeinket
csúfolva

De ébred már a Mag nemzete és hallja
a földanya szívének dobogását és kezdi érteni
az ősi tudást,hogy mi végre rakódtak hegyek
és völgyek a Kárpát medence vonulatában
hol peremes piramisaink  domborulnak

Végre összefog az ég és a föld,hogy valóban
új felépülésre születő idők következzenek
és magunkévá tehessük a barbárnak nevezett
ősi tudást,mit rettegve félnek az idegenek
az áldás hajnalai várnak sokat szenvedőkre
örvendezz magyar
lélek!

2012. augusztus 10., péntek

Tündér...


Láttad a lányt a hírtelen érkező dús záporban
boldogan ázni,hasonlónak képzeld életérzésem
Veled amikor elhívtál kötetlen csavargásra
az éjszakába,menekülve is a rekkenő hőségből
végig körül font az erős egymáshoz tartozás
féktelen öröme,minden lépésed tánc volt
mint ahogy járnak a lelki világban,mondják
a bölcsek,köszönöm újra-újra és újra
rám szabadítottál ekkora derű energiát

Jaj,azóta gyakran járom egyedül éj-nap
hűen a parkerdőt és hallom a lombok búsongva
kérdik,de hol van a lány?A többre érdemes tündér?
dérdérdérdérdérdér! 

2012. augusztus 9., csütörtök

Zsanett ballada.


Úgy tűnik felületesen csomagoltál össze
itt maradt elég nagy része az életednek
döntően fontos álmaid
amelyekre szükségük volna az embereknek
mintha már nem is volna mersze
a törekvők bevonulnak valami lassított filmbe
ahol aztán minden megváltozik
alvásra,étkezésre és szexre silányul a bolond
ördögien forró nyár míg egyre jobban távolodunk
igazabb,mélyebb,tisztább önmagunktól

Lehet nyugodtan hátat fordítani a világnak
nem venni tudomást semmiről
hogy merre fordulsz senki sem észleli
magunk őrületétől nem menthet meg soha,senki
neki hidd el nem a bölcsebb hölgy kell
csak az aki kanos szenvedélyét oltsa
köpik rá a vágyaidra,ha szolgálod játékaiddal
írhatsz csodálatos novellákat,tánccal
taníthatnál másokat változásra,ő ezt ne hidd
nem kívánja, a feneked kell, nem a fejed vagy szíved

Gyönyörű látomása. Viharzó orgiák után
amikor sima a reggel ,mint az égő sivatag
birkózni veled életre kelnek a meg nem valósított
gondolatok,véresen rivallva mint megölt embriók
körbe fognak s a várás bamba üressége felizzhat
megfutamodnál mindent rendbe tenni
és csak zokogsz nem találsz többé szavakat
és nem találsz többé ösvényeket
és nem találsz egy darabka éltető
harmóniát sem!





2012. augusztus 7., kedd

Tündér...


Bármilyen őrült,önemésztő,tiszta vágy romboló ez a nyár
téged (az álmunk), és szívem világ színpada vissza vár
nélküled nem létesülhetnek jövendős mezők
magányom mélyén gondolok rád és tovább viszem
a szerelem virágait,minket ,hogy felismerjen az ég,ezek ők
hiszen lélekben el se távolodtak csak testük kering
tévedve más,múlandó hangulat síkokba
keresik majd egymást újra sikoltva!


2012. augusztus 5., vasárnap

Lilian...




(Esa-Pekka Salonen on Bartók)

Az ég már rég eldöntötte a törvényt
hogy ne onts vért
amikor még a sötét és a világos
nem különült el…

Bartók emlékezne ,akár halkan,mint
pehely könnyű fuvallat. De kénytelen
feltépni,megszaggatni minden létező
tiszta harmóniát,hogy ébredésre késztesse
a süketen alvó romboló,gyilkos elmét
ezért dobál
sziklányi köveket és életre hív pokoli lármát
hogy a jót sosem hallók is értsék hallják

Hogy íme:beszennyeződik a föld,az ivó vizek
a szívek
eltörnek a szépen hangzó dallam ívek
kozmikus sikolyok törnek fel vihar sötétre váltanak
a fellegek
óriás tűznyelvek emésztenek ártatlan alvó életeket
és a pénz démonai,megőrjítik az embereket mind
ezért követte el Bartók nem elviselhető halál
hörgéshez,visításhoz hangolta a hangszereket

Nem létezik más út,az ébredéshez,a józanság mélységéhez
csak a szeretet szikrázó fény dallamai
létünk jóságos felragyogása adhat áldást
e Bartó k-i elképzelés riadalmának fordított mása
a szilánkokra tört édes szerelem újra egésszé olvadása

Bármilyen vériszony és szörnyű rombolás után is
egy boldogítóbb aranykor közeleg!



 

2012. augusztus 2., csütörtök

Kinga...


Kinga úgy érkezett a fák között elém,mint, aki
teher ként cipeli a szomorú fáradságot
mutattam ott egy pad,ha kedve van a létezés
egy másfajta megközelítéséhez üljünk le egy kicsit


Derű átömlesztés (szuper perfúzió)elkezdődött
halk mosoly,nevetés lassan jelentkeztek
miközben kerestük miben tudnánk segíteni egymásnak
lehet sejteni öröm források következhetnek


Sohasem fog kiderülni miért is siettem egy más dimenzióba
maradhatunk volna hajnalig,az erdő ölelésében
együtt ébredni madarakkal,virágokkal ,fákkal
ébredni egy tisztább fényre,látásra,tudásra! 

2012. augusztus 1., szerda

Mária...



Ma csak úgy száguldozni érkeztem a piros
elektromos motorral,a Nagyerdő parkba
amikor,visszatértem hozzád se értékeltelek
nagyra,lábadon a sárkány rajz tetoválás miatt
és amilyen hanyag,köznapian ott ültél
mi vonzott volna,mégis valami névtelen erő
késztetett,hogy dumálni hívjalak a két fa közötti
durva deszka asztalhoz,döbbenetes
hogy mekkora nem mérhető érték rejlik a szürke
felszín alatt,örvendezek,mint a kereső,ha nagy darab
gyémántra talál

Ahogy andalogva elhagytuk lassan az erdőt
kérlek ó ,ne bánd az apró puszikat se
talán ezek miatt érzem,hogy egymásra találtunk
lehet egy délután tört részére
lehet nem elképzelhető
időre!

Fohász Dzsamastámira…


                                                                                                                                                                Minden dicsőség az Isteni párnak:Rádaráninak és Krisnának                        
ők azok,akik egyetlen pillantásukkal megsemmisítik
összes karmáinkat,
minden dicsőség Radaráninak,aki minden elesett lélek
megmentésére kegyet kér Krisnától
minden dicsőség Krisnának,aki ezt a kegyet sohasem
tagadja meg és teljesíti Rádika kérését


Minden dicsőség az Isteni párnak:Rádaráninak és Krisnának
mert minden gyönyörű és tiszta szerelmi hangulat finom
árnyalatait tőlük lestük el és általuk vagyunk képesek megvalósítani
mert,ők azok akik a szeretet lángját gyújtják meg szívűnkbe
mi által képesek vagyunk szeretni még az ellenségünket is
és minden dicsőség gurudévának,aki ránk lobbantotta
a tudás fényét,hogy könnyebben láthassuk tengernyi hibáinkat!

2012. július 20., péntek

Tündér...


Mit harsognak démon Natáliák,nem érdekel
mert én tudom,hogy megmarad amit építettünk
égi kék fény zuhatagból,vágyakból és édes csókokból
építettük éjnap tudásból s,hogy tudtuk egymást
csodálni,érezni,emelni jó kedvre derülni
bánatunkat elűzni,mert bíztuk magunkat világ
szépítő dallamokra,táncokra,mesékre,szerelemre
bíztuk magunkat gondolatokra és álmokra

Jaj és ki tilthatná jövendő terünket,ahol majd újra
kezdünk mindent,mindent,mindent!

2012. július 18., szerda

Költő tánc...


Táncolni kéne bizony őrült viharos táncot
padló szakító,világ döngető
vad-vad pergetőt

Ne lágy hullámzást,ne finom árnyalt
íveket írjanak a lábak
univerzum rengetőt
szakadjanak bolt íves tetők

Lángoljanak óriás máglyák
csapjunk végtelen nagy lármát
múlatunk tiltott szerelmet
temetve énekelve sírva kacagva

Vörös életvér borral locsolva
törvényt törő,szívet ölő kedvel
elrobogott egy vonat kedvesemmel
elrobogott!

2012. július 13., péntek

Tündér...


Leltár…

Fogkefe,műanyag szatyrokba gyömöszölt tarka
női ruhák,egy pár fehér női cipő,vállfák
egy patyolat tiszta fehér fürdő törölköző,rózsa szín
hímzéssel Anna neve,egy bíbor vörös kínai legyező
néhány hónap élettér,mint színhely csordultig tele
világ szépítő,világ váltó nagyszerű álmokkal
a maradék kékfrankos vörös bor,poharakkal,ezüst tárcán
néhány bor vércsepp”mert ez az én vérem”
időmet önjavító mély meditációkkal verem
hogy ,mint halálos méreg lassan távozzon testemből,a szerelem
és ma van az a nap,amikor érzelmi szennyeződések
óceánjait fogom könnyű billentyű érintéssel törölni
mert," kettőnk" közül engem választott ki:megölni!

2012. július 12., csütörtök

Tündér...

Váratlan érkezik,mint jeges északi szél
elégedetten nyújtózol egy reggel,és hirtelen
szíved feleszmél
mellkason ragad a névtelen bánat
körötted,hogy minden csupa látszat
és nem segít tánc-zene vihar orgiája
fejedre telepszik utcák zsivaja,betemet
rád zúdul minden emelet

nem segít a leleményes pasid sem

mert kioltottál egy távoli színpad fényt
amelyen lehettél volna
az estek szépséges királynéja

elveszni szürke bágyadt óceánba

nem lenne a tündérek sorsa!

2012. július 9., hétfő

Egy balga Pesten...


Fejed arra való,hogy jól álljon rajta a szarv
csajod,olyan könnyen átver s te szegény
hiszel neki bármit is mond,az igazság
tükrébe nézhettél noha,mégse láttad
a lényeget,szerelmed hazudva,tagad                                                                      diplomás balga az igazat hallottad és vélted
a koholmányt igaznak,ó nem vagy menthető
rongy életet érdemelsz nem egy királyi nőt!

Tündér...


Szabad vagy ,ne gondold köthet bármi földi gyász
világ hódító álmúnk,ha neked csak ennyit ér
hogy átsietsz a másik zónába vigadozni,az éj
kegyes lehet hozzám is,éberen vigyázva várom
jó tündéreknek,élet díszítő szép ajándékát!

2012. július 8., vasárnap

Kérdés Tündérnek...


Nincsen magasabb pontja az univerzumunknak
szívűnk egyre csak emelkedett és kértelek
ne engedd el a kezemet

Ahogy zuhanok,átvillan minden ami szép volt

és nem tudom
álmunkat
miért is ölted meg?!

Ballada Tündérnek...



Gyorsan el illant,mint Villon tél-hava,a gyönyörű
hangulat,amint nyújtott karokkal pörögtél a Hold alatt
és csak nekem ragyogtál boldogan szerettél
jártuk a park erdőt,hoztam Neked egy nektarint
lédús gyümölcs enyhítse szomjadat


Hajnalig ölelkezve imádtuk egymást…most sehol se
kereshetlek


Értelem vesztő szürke világok kötöznek valahol


Néma.Szomorú.Jelenek.
bömbölve
omlanak rám!

2012. június 24., vasárnap

Zsanett...


Nem omlott össze a hegy
nem száradt ki az óceán
nem hulltak le a csillagok

magam vagyok

Sivatagosodnak jövendő
mezők és fogy téridőnk
gyérülnek álmaink

kértelek ne lépj be a másik zónába

Legyünk őrültek
embrió pózban ölembe ülsz
ragyogva
ölelés
csók
(keserűbb,másabb)
ami lehetett volna,az jutott másnak!



2012. június 21., csütörtök

Zsanett...


Egy novellába menekült,miután kisírta magát
ahogy írni kezdett,párhuzamosan zenét hallgatott
remélte jobban a témára tud hangolódni
egy elmaradt találka,ütötte szíven
előre vetítette egy kapcsolat végét,magában és
hangosan sírt,fájt,hogy vége szakadhat bárminek
valóság ként élte meg és egyre jobban zokogott

Ha valaminek a végét ennyire erőteljesen megéljük
az előbb vagy utóbb be következik
esetleg,ha sokszor eljátsszuk, majd a valódi esemény
napján,kevesebb könnyezéssel is beérjük
s talán a fájdalom se torzul elviselhetetlenné
szerelmek jönnek, mennek,érkeznek és távoznak
nyomot hagynak vagy eltűnnek nyomtalan a ködben

A föld nevű bolygóra érkezettek sorsát változás
emeli gyönyörűvé vagy taszítja rútságba
ki milyennek álmodja és kinek milyen a szerencséje
karmája,szeretnénk tiszta szerelmet,két személyre szólót
mit nem piszkíthat be mások ajka,csábító csókja
s a hűség tüze se lenne könnyen kialvó
démonok,tündérek,emberek jobban figyeljetek! 

2012. június 10., vasárnap

Tündér...


Bármely egyenlet felborul szerintem
ha,egyik oldalon halmozottan jelen van bármi
a másikon alig valami,a helyszín pedig nem számít
álmokat,ha csak az egyik lázít                                                                                  olyan,mintha szüntelen
egyik pontot vennéd komolyan célba,miközben
a másik a látszat ellenére elsorvad
mert érzelmi tápja felszínem futó mutatvány idő
és amit építenél rajongva ragaszkodva az is bedől
Egészet adni,forró odaadással boldogítva,ki rég
húzott vonalat számodra ragyogó jövő felé
valódi érdemeit felismerni ne késs,mert senki sem
érkezik ekkora jóval vinni téged vágyaid lendítve
és nem kioltva szíved titkos lángjait
gondolkozz el,miért vagy király nője
holott lehetne száz másik búja nője
tétovázni azon talmi érdem csupán,hogy ki érdemel
tisztán,őszintén minden lángoló éjszakát!

2012. június 9., szombat

Zsanett...


Közénk zuhant a távolság és hasztalan pulzál
az egyik pont,nem jut el a másikhoz az üzenet
az ingert befogják valami nagyobb csomók
és kikapcsolják,hogy érzelmekre ne vonatkozzon
a kvantum fizika…egy női kisagyban kiégnek
az információk
a többi mind duma,üres duma,kifogás duma
nem elfogadható duma
kínos mellébeszélés duma,olcsó hazugság duma!

Zsanett...


Miről is beszélünk,ma reggel 5,30 kor az első kávé
előtt pillantottalak meg,ahogy a folyosó tükrében
nézed magad,fehér pörgős rövid szoknya piros
felsővel,észbontó bombázó,úgy tűnik ezek a lábak
bizony tetszeni akarnak,az egész világnak
„frissen borotvált női lábakat tessék,csak tessék
ki akar még,ki akar még,még, az iparkodjék”
Ma láttam,ahogy a lépcsőház ajtaját kinyitva
sziporkázó napfénybe egy érett nő
egy megélt hangulatból átlép a másba és már ezt
az a baj,hogy ki sem szánja-bánja
mert,köz szemle,köz tetszések,falain innen és túl
valaki mindig más és más az úr
és elapadnak a vak tévedésből született örök
tetszések!

2012. június 6., szerda

Zsanett...


Zsanett, a hétvégét Te a Kínaival töltöd
gondolj át újra mindent és mérlegelj
félek egy óvatlan pillanat is elég
és bomlik a boldogító harmónia,amelyet
csak én őrzök egy nagy darab kő ként
mert nekem biztos,hogy érték,amit építettünk
Könnyen pörögsz át a másik síkba
egyik ölelésből a másikba,most lehet én kapok
halálos sebet,ki az ebet érdekli ez
jöhet pillanat,amikor más valaki sebződik
és vonyítani fog a fájdalomtól,se baj
örvendezzen majd,aki valahogy talpon marad!

Tündér...


Nem tudom melyik múltban jártunk még szerelmesen
mert minden arra utal,hogy szerettük egymást
előbbi életünkben is,át süt valami nagyszerű érzés
ami erősebben köt jelen időben szívedhez
jobban értjük egymást,mint ez lehetséges volna
néhány laza hónap teltével,és most köszönöm a sorsnak
az erdőnek,a fáknak,az apró tavacskáknak az égnek
hogy elhozott,örömöket megélni dúsan,ragyogva
mint köveken a fény

Tény,hogy kialudna a világ
talpunk alatt(egymás nélkül)
és a beállt vad sötétben
örökre
eltévednénk!

2012. június 3., vasárnap

Júlia...

Merész lehet elképzelni,szépséges hölgyet
hullámos papagájjal de kép alkotó vagyok
gondolkodó,cselekvő Visnu álmában,aki
kígyó ágyon fekszik kozmikus szendergésben
az okozati óceánon

Anna valóban együtt tanul
az ifjú szárnyas úrfival,cseverésznek jó kedvűen
Pikoló is mondja a magáét lelkesen,kitartón
így múlatjuk a világot mi földiek
meg-meg vidámodva örülten
egy gyönyörű évszak kedvtelése,ürügyén

És Te,remélem felébresztetted a mélyen alvó
hegedűt,hogy váratlan hajnalon végre játszani
tud legszebb álmaid dalait!

2012. június 1., péntek

Tündér...


Ahhoz képest,hogy mennyire szeretlek most
mennyire forrón és már a tudatommal is
(alig és mérsékelten szerettelek csupán kezdetben)
ha elengednélek nekem el kellene múlnom
mint egy nagyszerű de még nem is látott filmnek
(itt és most elmondani is unom)

Látod Te is, ahogy egymás gondolatira alkotunk
holnapi színházat,újat,mást,mint amit megszoktak
és amit rutinból általában kiraknak színészek
és rendezők
szakítunk minden hagyománnyal,köpünk rá,minden
kitaposott útra,egy másfajta világ-színházat,akarunk
tisztát,amelyben lángolni tud valóban a szeretet
e megnyilvánult univerzum összes élőlényéért
minden tudatlan elesett lélekért
játszani

Sorsunk is egy adott dráma a kék ég boltíve alatt
részei vagyunk az egységnek
a mindenség éltet,szívűnk boldogság dobbanása
eláraszt,zavart,bús tér időkben, illendő e fényt
alázattal újra gyújtani!




2012. május 31., csütörtök

Zsanett...


2012.májús 30 este Zsanett fürdés után hamar elaludt
nem bújt velem ágyba,bár nagyon kívántam
de másnap sok nektár csókkal szelídített és kedves öleléssel
vele nagy bűvöletben élek és tudunk ragyogni
felejteni minden nem kívánatos kudarcot
amelyből jutott bőven mindkettőnknek,kinek nem
bárcsak ilyen hangulatban telhetnének napjaim
Míg lecsap rám a vég,de addig vigyem sikerre életét
és ne keljen újra bármiért is aggódnom
bízzuk magunkat bátran a vonzás törvényére
bőségben és egészségben dolgozhassunk,tereink                                                        jobbulását szolgáljuk cselekvően és szeretettel
összefogva bármit megvalósíthatunk,látni
és csodálni fogják Zsanettet,erre esküszök!

2012. május 30., szerda

Zsanett...


Zsanett a boldogság kerted virul,hallom és látom
minek Neked egy másik kert,amelyben még csak
a magvakat alig vetettük el
mondj nekem kérlek nagyon komoly érveket
minek Neked egy másik kert,amely lebeg és bizonytalan
és,amelyet titkolnod kell
minek Neked egy másik kert,mond minek
Létrehoztunk egy jelent,amely édes,mint egy  éden méze
és mi van,ha méreg keserűvé minősül a vége
könyörgök Zsanett győz meg engem újra,hogy érdemes
őrülten szeretni Téged és holnapot is tervezni
és,hogy valóban segítesz világ színpadot hódítani
kérlek gyere és csókolj engem élőbbé
öld meg a hamis illúziókat édes Zsanett!


Zsanett...


Jaj-jaj Te Nettes Zsanett,kilétedet senki se tudja meg
mert véremet ontanák a félkegyelmű ostobák
versé lett Zsanett azért többen írtak,hogy nekik tetszik
engem Zsanett szerelme boldogít,és mindenki
rendezze saját sorsa dolgait,mert torkig vagyok
szeretőim elszerették,verseimet betiltották
itt vagyok jól kifosztva és elfelejtve
Ezért a közjogú méltóságok mind legyenek leejtve
ki a fenét érdekelnek az öncélú polgárok
de Zsanett, aki ért,éltet legyen csak sorsom királynője
csókja mézéért vígan adnám életem ,miatta kékebb
felettem már az ég,tündéri álmokkal teli érkeznek az éjek
s a hajnalok csodálatos tiszta örömet csorgatnak rám
köszönöm hát uramnak,hogy elvette vad szomorúságomat!

Zsanett...



Feszes műagyag testformáló ruhákban lehet
olyan vagy ,mint egy szirén ki csábítóan énekel
alsó teste mégis csak pikkelyes hal,mi vonzana
normális pasit ebben ,a szél fodrozta szoknya
gyors tánc ritmusra ahogy pörög a szebb nekem
amikor életterembe lépsz,hagyd kívül kérlek
a minden másokra tartozó emlékeidet és csak érettem
Égj
vagy ne lépj be a szobámba,szívembe,álmaimba
fuss amerre látsz szabadon kacéran bolondíts másokat
egyet vagy százakat
nincs vesztegetni való időm rám vár egy önmaga csapdájába
esett nagyon szennyes és bolond világ
tizenkét órája nem csókolt a szád!

2012. május 29., kedd

Tündér...

Nem ismerem a Te útjaidat én kedvesem
nem tudom,hogy milyen örömöket élsz meg
én csak hívlak szépséges tájaimra,amelyeket
én is álmaimban hordok,Neked tartogattam
a gyorsan sodródó patakokat,fenyvesekkel
ahol igazán táncolhatod a százarcú örömtáncokat
hívlak mindenkit vonzó eleven színpad játékra
töltsük fel az emberek kiapadt lelkét hűs energiákkal
világ építő gondolatokkal,mert látod mennyi kultúra
hatalma porba hullt
Itt és most a viszályok korában sötéten hullámzó
vad gyűlöletek tombolnak,szennyeznek tájakat
embernek álcázott gyilkos démonok
ha sikerül a szívekben újra lobbantani a szeretet fényét
erőt ad, akkor az ég is,az ellenség láthatatlan hada
megsemmisül
hívlak az én útjaimra,kedvesem legyél az életem virága!

Zsanett...


Igaz másodiknak ő próbálkozhatott,és ejtette
az első ferde lyukat rajtad beléd hatolva
érdemei meg sem számolhatóak,tud sírni,ha kell
egekre kérlek,azért ne hidd,hogy egyetlen
aki”tutira frankó lehet”Neked
szerény,halk,tiszta örömökre más is képes
nem is biztos,hogy csupán „renyheségből”
Nem könnyen fogad be egy keresetlen sírbolt
ha elhagylak se kell üvöltve jajongva sírnod
mint láttad éhezem a boldogságot és csupán ezért
falom ilyen vadul az okos kis szádat
akik rád áhítoznának mind kívánom haljanak éhen
találjanak más szerelem fruskákat
ölelésükhöz, és Te lehess az én egyetlen Királynőm!

2012. május 28., hétfő

Zsanett...


Unom nagyon,hogy percről-percre változol
és kihullsz szerepedből gyakran csókolsz
tüzesen majd megtagadnál,futnál egy más világba
ha nem érzed maradnod kell,mond miért vagy itt
fejed tudna végre dönteni szíveddel,hidd el készen állok
bármire és érzem minden sejted, hogy kíván
legyen akár holnap amikor,ordítod,hogy nem tudsz nélkülem
élni és egyértelművé szelídülsz nem osztod szét
magad csak,hogy jó lánynak lássanak a rokonok
rám borulva zokogsz és nevetsz ideje volna hát
tudni,hogy nem a nőm de király nőm lehetsz
míg mások csak szex bábút látnak rád nézve
és nem a művészt,aki ott áll szerényen taps záporban
a porban is a csillagok között!


Zsanett...


Napok óta,hogy klasszikus zenét hallgatsz
dúdolsz nagy átéléssel,tetszik,hogy nem frinc-franc
tánc zene mocsárba merülsz le
mégis csak remények gyúlhatnak,hogy nem ködből
épül a holnap, és találunk közös oázist tetszésünkre
ám amikor a másik,hatása kiüt,mint szeplő arcodon
hirtelen megváltozol és kihűl az ágy is
ahol ártatlan ölelni volna jó egymást,lassan nem tudom
mikor vagy itt velem és társaságomba nyargalsz
egy külön tájon,hogy legyen mi fájjon,vaknak nézel
mint harmat tűnik el a boldogító pillanat
és engednélek vissza a tömeg sivatagba
a mindegy napok sűrűjébe azonnal kialvó kalandokra
indulj,lemondok rólad ,kövesd sorsodat!



Zsanett...

Hogy reméltem,mikor megláttalak,hogy más vagy
tündérnek láttalak ,szépnek, tisztának,aki szerelmet ad
vágyam lobbant utánad kék szemed látva,örömöm
értelmes szavakkal növelted és sok-sok sziporkázó tánccal
baromság itt minden,a másik kifosztott gyorsan
forró ajkad,melleid és lentebb öled édes nektárját
kitudja hányszor megalázott és szádba dugta rúdját
A vonzalmak ma szennyes hullámokba merülnek
fülem hallatára dicséred ki hamarabb ölelt téged
e megnyilvánult világ förtelmes fülledt,bepiszkolódunk
torkig,csak élvezeteket hajszolva habzsolva élünk
alig van ki fennkölt törvényeket tisztelne még
gazdagítva karmánk visszahatását a körforgás örvényébe
hempergünk bizony tudatlan…újra…újra…és újra!



2012. május 27., vasárnap

Tündér...


Vörös vadrózsa és török szegfű pompázik
asztalodon,Tündérkém legyen ami szítsa
szíved lángolását,mert a csókok évszaka
ez bizony a szerelemmé,elő tavasz élő
virágzó illatozó fákkal röpke záporokkal

Mond kedves,miért ne lehetnénk boldogok
hallod,hogy énekelnek vidám madarak
mennyi édes dallam itt fészket rak
o adj nekem feledést millió szenvedésre
szeressük egymást boldogítva szépen

Feledve,hogy viszályok korában élünk
fájdalmak bolygójára tévedtünk mi is
kérjünk derűt az égtől,felemelő menedéket
e szennyezett anyagi világban sikereket
bajba zuhant elesett lelkeknek!

2012. május 24., csütörtök

Júlia...


Egy másik hangulat-bolygóra tévedtél,o egek
a távolság miatt nem érkezik meg a hangod
csak látni véllek,mozog az ajkad                                                                                    holmi köd dimenzióba lépkedsz,mit tegyek
egyszerűen nem vagy elérhető elakad
lassan
a
sivem!

2012. május 23., szerda

2012. május 22., kedd

Júlia...


   
Márvány kőből faragott hölgy szobroknak jól áll
a hallgatás de nem eleven percig sem nyugvóknak
akik gondolat dallamokra is sziporkázó táncot lejtenek
képzeletükben nyak ,mell,hasizom és lentebb minden
remegve ring finomon becézve a tért

Olyan férfiről álmodva,aki képes volna ívesen pörgetni
s a tágas padló tükrében láthatná vörös-fekete ruháját
sebesen fodrozódni,mély bariton tangó dallamra
közöttünk ez nem is csönd,csak vad ritmusok szünete
míg halkan forr a szívben a mozgásra váltható,szó!                                                                                                                                                        


2012. május 19., szombat

Júlia...



Itt kell maradnod a valóság érzékelhető partján
ne engedj csáb energiáknak lila falakat vonnak
köréd,démoni röhejük hallhatod,mert látják
az elnémult,porlepett hegedűt                                                                                                          a feledés mohón könnyű pókhálóba szövögeti
és múltadba temeti,ébresztő hölgyem

Halld meg érintetlen húrok kozmikus sikolyát
zokogó el nem játszott dallamok
bús fájdalmát
és ragadj vonót

Itt várok rád,szívem egy szál rubint rózsa
a színpad meleg fénye hív,hogy játssz
gyújts szeretet lángolást az emberekben
mintha örök télbe áznak ,éheznek,fáznak

Veled vagyok,fogom a kezed, át törékeny keskeny
hidakon,amerre világ csúcs ragyoghat rád!







2012. május 16., szerda

Tündér...


Ne vesztegesd időd, holmi apró kis test billegető táncra
hódítani a mélységet jól ismerő szerzők méltóak
velük készülj ragyogni színpadokon
gyújtsunk igazi nagy fényeket a közönségnek,tiszta
forrásból

Akarom pantomim estékkel e Bolond Európát
látni lábad előtt
ahogy őrjöngve tapsol,sír,kacag,jajgat
ébresztő ütések alatt,mert látod önként besétált
kamat rabszolgaságba a rejtett világ hatalom
iszonyatos kényszere alatt

Tegnapi barna,vörös láncokat letépve,a bankok támadtak
gyanútlan sokaságra,családok kerültek utcára
ennyi földönfutó nem volt sohase

Változhat jelenünk,ha egyre többen és többen a jót
álmodjuk szívünkben,a sokaság kivonult a terekre
görögök,spanyolok nyakukon érzik a vas kemény szorítást
míg a gaz gazdagok vígan nyaralnak távoli szigeteken
újabb adókkal sújtva éhező tömegeket
látszat válságokat hazudnak tonna számra nyomtatva
a pénzt fedezet nélkül,virtuális lebegések fogságába a föld

Segíts, univerzum méretű fényeket gyújtani!





2012. május 15., kedd

Tündér...


Igen ott állt a rózsa az árus asztalán és rám nézett
ezért hoztam haza Neked,hátha egymásnak örvendenétek
nagyon szeretek örömet okozni és látod, hogy kinyílt
jól érzi magát a tiszta vízben,illata szerte árad

Ma jó napunk van,rájöttünk szeretjük egymást
jöhetnek hát a titkos kozmikus utazások,vágy teljesítő
álom állomások smaragd zöld réteken,hol mezítelen
lábbal táncolnál,vagy keresünk csendet öreg
tengerek partján közös önépítő meditációkhoz
világ jobbító,lélek tisztító fohászok felemelő
hangrezgéséhez

Tárd ki a szív kapuját,mert nem tudok élni édes ölelések
nélkül!



Tündér...



Boldogság áradt rám,zuhogva ,mint finom hangfürdő
vagy fényes ,színes aura mező,minden sejtem olthatta
mély szomjúságát,láttad napokig
hiszen belőled áramolt e nagyszerű éltető lobogás

Igaznak hittem e csábenergia illúziót,kitudja hányszor
felejtve,hogy itt a halál bolygón élek,ahol nem lehetséges
csak látomás,ámítás az édes érintések
hirtelen kialvók

Itt minden ,minden látszat,játék,bolondítás
nem vagy más,noha képzeltem,hogy érted
világunk lehetne egy harmónia világ is
őrjítenek más egyéb táncok téged

Tört szárnyú madár ként ülsz töprengve
és lassan belátod,hogy közös kozmikus út
már csak egy álom,eltékozolt lehetőség
amit nem kínál kétszer az ég

Kialudt a fény,és valóban félek,hiába keresem

eltűntek a felemelő lángolások!

2012. május 14., hétfő

Tündér...


Hirtelen sült hasáb krumplit közös tányérból
szedegetünk,egyre közelebb szívben –lélekben
hunyt pillák alatti utazásokban nincsenek
távolságok,Te vagy ,meg Én vagyok
gondolat hegyek völgyében végül néhány méz
édes csók
„Arany Mag” tünde terelgette fények érkeznek
világot kell nekünk is díszíteni és álmodni újra
megtisztult vizeket,felleges fenyveseknek tükröződni
mennyire árva volnék érintésed,szavaid nélkül
szomjazom szép ragyogásod,látod mennyi öröm
szeret velünk táncolni
látod mennyi barna bánat vonul barlangjaikba

Kérlek lépj velem, emelkedj ölelésem
virágköreibe

kérlek újra és újra és újra fogd fel pontosan értsd meg
létem Veled ,hogy mit él meg
boldogan add hozzá magad egészen

mert amit most, és itt tudatosítva egymásba gyújtani
óhajtunk kihat az egész univerzumra,hogy sok milliószor
körül ölelje melegen és minden élet kortyolva
szerelem mámortól részegüljön

és hódolattal merítse homlokát porba
alázattal köszöntve az Egyetlent!




2012. május 11., péntek

Tündér...


Ha értenéd mit érzek,összeolvadnál velem időnként
a hiányommal ezt majd nem teheted,öröm szeretni
nő csorda közül téged,félek,mint a gyertya elégek

Nagyobb sebességre váltanunk időszerű volna
égő csillagok alatt,mikor még ajk ajkra talál
ne bánd Te soha hívó ölelésem,elúsznak a felhők

s a lélek se marad!

2012. május 10., csütörtök

Keserű bolondok…




Egyénileg konstruált üveg szilafon és mindenféle
apró és nagyobb húros,vonós ős indiai hangszerek
utcazenész Velencében vagy Budapesten festett
pantomim fehér arccal játszik, játszanak a feslett
egészen bolond világnak,egyetlen hallgatónak is
amolyan Tomas Bernad színház stílusban káoszban
egzisztencialista ,szürrealista keverék valóság állapot
fekete kemény kalapban és kacagó,vihogó gerlékkel
csodálatos zenekataszrófa,itt-ott amit elkövetnek
nincsen történet,dráma maga az ember,ahogy van
amolyan kívülállók,tudósok,művészek cirkusza
maguknak játszanak,énekelnek vagy mit is csinálnak
önagyonbeszélők
beszélnek amíg élnek
addig élnek amíg beszélnek,zenélnek

Hangszerré válhat bármi amit érintenek
lehet fújni egy csövet
vonóval szólaltatni egy kerék pár küllőt
ütni egy edényt,érdekes ,izgalmas
ritmusok és dallamok születnek

mert az univerzum a hang szubsztanciából készült
életünk
finom és durva rezgések hullámai!

2012. május 7., hétfő

Tündér...


Képes vagy boldogság zuhatagot önteni rám
csókkal,öleléssel,tudva nem érem be kevéssel
és az epret harapva fogaid közül kínálod
ajkam epervéres csókba vonva,ki vagy hát
néhány bolond férfi bolondító hölgyemény
két pont között utazó jótékonykodó csábító
napba törő rózsabokor leány költemény
a fiatalság csupán tünemény állapot,nem érdem
sorsod kötetlen futni hagyhatnám
létünk futó homok sivatagában
minek is Neked szívem virágzó oázisa mond

A vér színű bor,bíbor illatát magadba szippantva
látom férfi és nő milyen nagyon veszendők vagyunk
vágyak játszanak velünk és csak játszanak
látszat drámák hullámai dobálnak,mézet lopunk
édesedni éden kerteket képzelünk,egymásba kapaszkodva
félve végtelen zuhanást,táncolunk és énekelünk
tébolyda alanyok gyanánt,mert ráébredtünk
a millió csók is illúzió,nem lehet végtelenbe hosszabbítani
vonzalmak mámorát,kínból és örömből kóstolót
kapunk itt bőven de nincsen esélyünk maradandó ízekre
világunk a lelki világ nem téphető ízekre!

2012. május 1., kedd

Tündér...ballada.


Szép kedvesem síratom,síró lelkemmel
nem tudom hol lehet,milyen pontján a térnek
véget alig érő napok teltek el,és nem érkezett
egyetlen szó üzenet,nem áthatolható fekete köd
lehet távol csillagtér kozmikus méretű lebenyfalakkal
óriás sejtkapilárisok torlaszokkal némaságra
ítélték,akik képesek minket parányi lényeket
könnyedén irányítani vagy gyilkos gyönyörökbe ölni
tévedés azt hinni a magunk tudása
gyötrődni és gyönyörködni,lenge kis bábuk
arra mozgunk,amerre akarják

Ó én egyetlen szép kedvesem,szívedben,ha ébredne
vágy tudatni bánatarcú társadat,hangulatodról
akkor én arról álmodok,hogy képes legyek a leghalkabb
jelet is fogni és megérteni jövőt vagy végzetet
kiolvasni a virtuálisan hullámzó pontból,négyzetből,körből

Ám,ha mindegy számodra szenvedő sorsom
csak kortyold a jót,felejtve örökre engem!

2012. április 26., csütörtök

Tündér...


Elment a madárka elment,nem énekel reggel
boldog vidám szívvel,boldog vidám szívvel
gyönge ágain viruló tavasznak
idegen madarak dalolgatnak
idegen madarak

Ha vissza jön is majd,nem lesz olyan a tolla
boldog imár nem lehetek soha
boldog imár nem lehetek soha!

2012. április 24., kedd

Tündér tánc...




Kedvesem ma jód tinktúrával telepöttyözte arcát
és teste különböző pontjait,furán néz ki most
gondolom egy egész évfolyam hívhatná csábító
bulira,elutasítaná,kettőnket azonban nem zavar
vörös bort kortyolunk édes csókokat váltva
és nevetünk,nevetünk,nevetünk a világra

Nekem ő a legszebb nő a világon,csúnyának álcázva
is,te is ezt mondanád,ha tegnap látod táncolni
lángoló mozgásba öntötte lelke vad tűzét,ám csak én
láthattam őt ilyen magasztos pörgő kedvében
amikor test és lélek együtt táncol és vágyait rajzolja
a térbe,kusza hírtelen múlandó grafikát készítve

A pillanatnak,amely kialszik és tudatunkba eleven
halmaz ként emlékké magasztosul,hogy legyünk végre
boldogabbak,karmák rémisztő terhétől nyögve is
örömökre szomjazva,éhezve,vágyva,mi kozmikus vándorok
táncolhassunk Istenek és magunk kedvére szabadon
mert bármikor ráérünk még nagyon keseregni!


2012. április 19., csütörtök

Tündér...


Ajkadon lángszirmú csókok
ha lelked könny tavából születnek
ne merj többé soha
érinteni

Inkább elköltözöm
a világból
amely egy napsütötte
szeptemberi délutánon
téged ajánlott

Ám ne tagadd meg,a boldogságot
ha kedved,ölelésemtől virágzó!

2012. április 17., kedd

Tündér...

Ahogy most hallgatom Toni Braxton énekét
amely,egyetlen nagy sikoly,hogy kedvesem
tedd nem megtörténté halálod ,kérlek támadj fel
csak a halál képes,ilyen mélyen megéreztetni
megértetni,hogy kit is veszítettünk el
biztatnálak hát,hogy figyelj
szavamra,mert csókjaid után végképpen nem tudom
hogy érkezésed előtt én bárkit is szerettem volna
az illúziók karmikus játéka miatt
több kapcsolatról hittem,hogy szerelem

Izzani
Te vagy képes tanítani

És ezért felébred a félelem,látlak ahogy mélytengeri
sokkarú polip ként vonaglik tested,hajad lebegve arcodra hull
a zene bármit is tehet veled összegyűr és száz irányba mozgat
fölemel vagy vágyat keltve aláz meg hírtelen
bódult résszeggé változtat józanul

Mulass kedvedre ,tombolj
csak az az ősi dal jut eszembe,amit énekeltél éjszaka egy számomra nem érthető nyelven, újra és újra hallom éneked
kikapcsolhatatlan

Sok minden gondolat vázlatot összeírva
mondanám,hogy szeretném,ha itt maradnál
alkotni,holnapi,hatékony programokat színpadra
és ne oldódnál ki váratlan,kevésbé érthetően
amikor elrohansz

egy káosszal telített világba!

2012. április 11., szerda

Tündér...

Változások tavasza,mennyi jót hoz,mennyi szépet
keresem neked kedvesem a legszebb képet,hiszen
te vagy a nagy vágy teljesítő fa,aki ölelsz
és minden bánatom ,fájdalmam szétomolva elhagy
mint felhő érintő hegyeket a dús áradat
daloljanak füledbe virágmezők zengő bariton dalban
mert szerelem mézét csorgatod számba

Áldott hajnalokra ébredj velem Tündér Királynőm
ehhez fogható évszakom nem volt nekem egy se
fényzuhatagban járunk álom világban végre
és mégse álom, színes valóság mind amit hoztál
mesék felől érkezve,keresetlen értékekkel díszítve
halk virágokat érintesz és csillag harangok szólnak
nekünk a küzdő boldogoknak

Szívem érintve elraboltál magadnak,győztese vad
versenynek

Dolgunk,kapcsolni kozmikus sebességre,égi derükre
ébresztve

Tévelygő
keresőket!

2012. április 6., péntek

Tündér...

Feketébe öltözve késő délutáni órában kiléptél
lankadt puszikat adva,magad után húzva bőröndöd
ebben a maradék egyszemélyes magányban,újra
gondolom hangulatainkat,mert tudom mennyire
szükséged van rám,sohasem lehet ezt kétségbe vonni

Hogy megkapjam kegyeidet,megtagadtam egy fél világot
mégsem tudsz követni,morzsákat kínálsz
tündérkedtél édes vörös bortól lelkesülve
„ezeregy éjszaka”után,felettem megállt az idő,hajnalra
összezavarodva,kávéspohárral kezembe
hogy mi ez a nagy durvaátok
hogy ennyire kevésbé érted amit látok

Jobb híján sötét vörös Vilányi,királyok bora jobb
ha még egyáltalán marad még valami belőled
ünnep utánra
ki méltóbb lehet eredményes lélek utazásra
úgy élni,hogy ne csupán a látszat ölelések
kössenek kötetlen ,nem hagyni perc időt futni üresen
vagy miért az egész alvó parázson,ha valódi tűz
már alig -alig lángol!