Végtelen temetők telnek
jeltelen sorsuk értelme odavan
fenyvesek között, kialszanak a remények
tépett lelkek roskadnak
némán viselt fájdalmak terhe alatt
az elszakított haza
mint nem össze illeszthető világok része
vergődik
és védtelen a nyáj, gyilkos
alkudozik felettük
ezerszer tőrbe csalt nép hallgat
mint érintetlen óriásharang!
1986. január 1., szerda
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)