2012. június 24., vasárnap

Zsanett...


Nem omlott össze a hegy
nem száradt ki az óceán
nem hulltak le a csillagok

magam vagyok

Sivatagosodnak jövendő
mezők és fogy téridőnk
gyérülnek álmaink

kértelek ne lépj be a másik zónába

Legyünk őrültek
embrió pózban ölembe ülsz
ragyogva
ölelés
csók
(keserűbb,másabb)
ami lehetett volna,az jutott másnak!



2012. június 21., csütörtök

Zsanett...


Egy novellába menekült,miután kisírta magát
ahogy írni kezdett,párhuzamosan zenét hallgatott
remélte jobban a témára tud hangolódni
egy elmaradt találka,ütötte szíven
előre vetítette egy kapcsolat végét,magában és
hangosan sírt,fájt,hogy vége szakadhat bárminek
valóság ként élte meg és egyre jobban zokogott

Ha valaminek a végét ennyire erőteljesen megéljük
az előbb vagy utóbb be következik
esetleg,ha sokszor eljátsszuk, majd a valódi esemény
napján,kevesebb könnyezéssel is beérjük
s talán a fájdalom se torzul elviselhetetlenné
szerelmek jönnek, mennek,érkeznek és távoznak
nyomot hagynak vagy eltűnnek nyomtalan a ködben

A föld nevű bolygóra érkezettek sorsát változás
emeli gyönyörűvé vagy taszítja rútságba
ki milyennek álmodja és kinek milyen a szerencséje
karmája,szeretnénk tiszta szerelmet,két személyre szólót
mit nem piszkíthat be mások ajka,csábító csókja
s a hűség tüze se lenne könnyen kialvó
démonok,tündérek,emberek jobban figyeljetek! 

2012. június 10., vasárnap

Tündér...


Bármely egyenlet felborul szerintem
ha,egyik oldalon halmozottan jelen van bármi
a másikon alig valami,a helyszín pedig nem számít
álmokat,ha csak az egyik lázít                                                                                  olyan,mintha szüntelen
egyik pontot vennéd komolyan célba,miközben
a másik a látszat ellenére elsorvad
mert érzelmi tápja felszínem futó mutatvány idő
és amit építenél rajongva ragaszkodva az is bedől
Egészet adni,forró odaadással boldogítva,ki rég
húzott vonalat számodra ragyogó jövő felé
valódi érdemeit felismerni ne késs,mert senki sem
érkezik ekkora jóval vinni téged vágyaid lendítve
és nem kioltva szíved titkos lángjait
gondolkozz el,miért vagy király nője
holott lehetne száz másik búja nője
tétovázni azon talmi érdem csupán,hogy ki érdemel
tisztán,őszintén minden lángoló éjszakát!

2012. június 9., szombat

Zsanett...


Közénk zuhant a távolság és hasztalan pulzál
az egyik pont,nem jut el a másikhoz az üzenet
az ingert befogják valami nagyobb csomók
és kikapcsolják,hogy érzelmekre ne vonatkozzon
a kvantum fizika…egy női kisagyban kiégnek
az információk
a többi mind duma,üres duma,kifogás duma
nem elfogadható duma
kínos mellébeszélés duma,olcsó hazugság duma!

Zsanett...


Miről is beszélünk,ma reggel 5,30 kor az első kávé
előtt pillantottalak meg,ahogy a folyosó tükrében
nézed magad,fehér pörgős rövid szoknya piros
felsővel,észbontó bombázó,úgy tűnik ezek a lábak
bizony tetszeni akarnak,az egész világnak
„frissen borotvált női lábakat tessék,csak tessék
ki akar még,ki akar még,még, az iparkodjék”
Ma láttam,ahogy a lépcsőház ajtaját kinyitva
sziporkázó napfénybe egy érett nő
egy megélt hangulatból átlép a másba és már ezt
az a baj,hogy ki sem szánja-bánja
mert,köz szemle,köz tetszések,falain innen és túl
valaki mindig más és más az úr
és elapadnak a vak tévedésből született örök
tetszések!

2012. június 6., szerda

Zsanett...


Zsanett, a hétvégét Te a Kínaival töltöd
gondolj át újra mindent és mérlegelj
félek egy óvatlan pillanat is elég
és bomlik a boldogító harmónia,amelyet
csak én őrzök egy nagy darab kő ként
mert nekem biztos,hogy érték,amit építettünk
Könnyen pörögsz át a másik síkba
egyik ölelésből a másikba,most lehet én kapok
halálos sebet,ki az ebet érdekli ez
jöhet pillanat,amikor más valaki sebződik
és vonyítani fog a fájdalomtól,se baj
örvendezzen majd,aki valahogy talpon marad!

Tündér...


Nem tudom melyik múltban jártunk még szerelmesen
mert minden arra utal,hogy szerettük egymást
előbbi életünkben is,át süt valami nagyszerű érzés
ami erősebben köt jelen időben szívedhez
jobban értjük egymást,mint ez lehetséges volna
néhány laza hónap teltével,és most köszönöm a sorsnak
az erdőnek,a fáknak,az apró tavacskáknak az égnek
hogy elhozott,örömöket megélni dúsan,ragyogva
mint köveken a fény

Tény,hogy kialudna a világ
talpunk alatt(egymás nélkül)
és a beállt vad sötétben
örökre
eltévednénk!

2012. június 3., vasárnap

Júlia...

Merész lehet elképzelni,szépséges hölgyet
hullámos papagájjal de kép alkotó vagyok
gondolkodó,cselekvő Visnu álmában,aki
kígyó ágyon fekszik kozmikus szendergésben
az okozati óceánon

Anna valóban együtt tanul
az ifjú szárnyas úrfival,cseverésznek jó kedvűen
Pikoló is mondja a magáét lelkesen,kitartón
így múlatjuk a világot mi földiek
meg-meg vidámodva örülten
egy gyönyörű évszak kedvtelése,ürügyén

És Te,remélem felébresztetted a mélyen alvó
hegedűt,hogy váratlan hajnalon végre játszani
tud legszebb álmaid dalait!

2012. június 1., péntek

Tündér...


Ahhoz képest,hogy mennyire szeretlek most
mennyire forrón és már a tudatommal is
(alig és mérsékelten szerettelek csupán kezdetben)
ha elengednélek nekem el kellene múlnom
mint egy nagyszerű de még nem is látott filmnek
(itt és most elmondani is unom)

Látod Te is, ahogy egymás gondolatira alkotunk
holnapi színházat,újat,mást,mint amit megszoktak
és amit rutinból általában kiraknak színészek
és rendezők
szakítunk minden hagyománnyal,köpünk rá,minden
kitaposott útra,egy másfajta világ-színházat,akarunk
tisztát,amelyben lángolni tud valóban a szeretet
e megnyilvánult univerzum összes élőlényéért
minden tudatlan elesett lélekért
játszani

Sorsunk is egy adott dráma a kék ég boltíve alatt
részei vagyunk az egységnek
a mindenség éltet,szívűnk boldogság dobbanása
eláraszt,zavart,bús tér időkben, illendő e fényt
alázattal újra gyújtani!