Natalya...

Önhibán kívül késtél harminc évet valahol
virtuális érkezésed óta élem meg,hogy többé soha sem
leszek a szerelem koldusa,mert Te itt leszel nekem
és ragyogsz ,tested csupa pontos arány,fiatal,szép
míg összetört kívül- belül engem az élet
romhalmaz ember,ép szilaj álmokkal vágyakkal telve
őrület
örülhet
ki minek

Előtted még ledér utánzat éjszakák vörös bor ballada
hegedűn vagy oboán
talán búcsú minden léhaságtól,mert minden aranykorra
változik egy közeli hajnalon,amikor megérkezel

Hát ezt megnézem magamnak,mint egy elképzelt filmet
amelyen nekem játszanom kell
társ
szerető
férj
szerepekből válogathatok,sajnálom,szánom,lenézem
mélyre zuhant
magamat!

Káosz sávon...

Szellemi prostitúció,hányás szemre,háló egy arányos testűre
halló
hál-ó

Barátaink hulláit faló ős-lakomák,állati eledel imádók
húst
vesznek magukhoz a rokonok zabáló komák

Teli a teste ölelés nyomokkal, a beste király nő élvhajhász
mint valami, mint bárki más emlős
tocsogó vérben tobzódunk akár szennyesen

Kibuggyan felhőjéből a Hold
fogamzás
pillanatra, amikor hörögve béget utolsót egy szelíd bárány
rugdal vergődik a kés alatt
ártatlanoknak micsoda jó falat!

Tündér...

Kedvezőtlen irányba,hogy elvitt a vonat én az erdőbe
menekültem,vigasztalódni de semmivel se lett jobb
olyan arcát mutatta most,sok féle csoportok nyüzsögtek
nehezen volna szerethető ez a tavacska is itt

Veled minden olyan más volna,gondoltam és micsoda kegy
mese tájak emeltek minden más lehet birodalomba
végtelen virág mezők kékek és lilák s a fákon okos beszélő
piros meg méregzöld papagájok,tangót táncoltam Veled
szédületes iramban,ahogy Te szereted
forró szavakat súgtam füledbe ,hogy imádlak
gyerekkori halott,vagy elszökött madaraid életre keltek
mennyi tiszta vizű vidámság
oboán a „Balladát”Te játszottad, később ének hangod
édessé szépült,aztán harmat nedves pipacs mezőkön át
suhanva, éreztem lassan vége szakad a film
haza fogok érni a szobámba és nem lehetsz ott,hogy
minden lehetséges jóval kényeztessen érted lelkesedő lelkem!

Tündér...

Ha Te vagy én a magasban,ahová nehezen jutottunk
kioldottuk volna magunkat,sorsunk az örök zuhanás
távolodás egymástól és attól ami
szép,ami vonz,ami hív .Vágy álmaink kialudtak volna
és a végtelen sötétben,hidegben,tagadásban,a kevésbé intelligensek
barbár társaságában élhetnénk önkínzó vad magányban
bár torony embernek hiszik magukat szegények nem értenék
hogy miért egy sodró tangó dallama szólhat ma szívünkben
ahol korlát nincsen,mert akár gondolat mozgássá nőhet
a titkos óhaj!

Tündér...

Tapasztalom,hogy nem valószínű, amit mondasz
és az a halk kék virtuális üvegfiók,hová legszebb
legszentebb álmainkat rejtettük volna
üres, valahol lent sár közelben
kitudja hány millió darabra tört

Virágzott volna a szép dúsan,bölcsen hölgyem
valami,elmozdult az egészben mitől félő
felbomlott a rend
és nem képes többé össze állni
az amit meg sem tudunk nevezni,könnyen kialszik
akár egy mosoly
vagy hulló virág szirom láng

Maradék erőnkkel töretlen, tovább keressük?!

Ballada hangulat…Balla Eszternek!

Ma délután,amikor vissza érkeztél a könyvtárból
sohasem fogom megtudni, miért de azt gondoltad
meghalhat a szerelem és valahol,elhantolják
mint egy közönséges hullát
és e hantra majd Te is tehetnél egy szál fekete rózsát

Tavasz fakad
és érzem
a szerelem örök szívdobogását
érkezik újarcú szép szerelmem
aki egy időtlen meleg zónába von
ahol boldogan táncolhat
a lélek
hisz mindig fiatal és örök!

Tündér...

Néhány nap még a távolsággal fogva tart,jaj képzeld
parfümöd illata jut eszembe mit nem rég orrom alá tartottál
ujjaim pedig dombjaidra emlékeznek,hiszen alig lehet olyan
sejted,amelyet szeretve nem érintettem volna
bizonyára az ágyamnak is hiányzol
Te mégis hiányodat hagytad itt csupán
hogy fájjon nekem ,ami csak nagyon fájhat
és vegyen célba, öljön meg utánad a bánat
annyira mindegy létem,mit élek át a tagadás napjaiban
verseim is haragítanak
Ám,ha mégis visszahoz szép tavaszom tombolni akarok majd
beleordítva a végtelen mindenségbe
hogy élek és nagyon boldog vagyok
akarom,hogy fent és lent,mindenhol tudják
és csodálják ezt a bolond költőt
aki ennyire szeretni tud!

Tündér...

Jég éjszakákban menetelünk még fázva
tévelygő magunk sebeivel,célt felejtve
kép-gondolkodásban rejtőzve sóvárogva lányos
tavaszláng tüzeket gyújtanánk e szilaj szelekben

Vajon visszatévedsz-e olykor elkövetve
jobb fajta örömszerzést
rubint vörös pohárka borhoz egy szelet
rántott sajthoz
leheletnyi
boldogsághoz,vagy konok és buta bárkivé változol?

Tündér...

E pillanattól,hogy mégis,bár tudtad,hogy nem volna szabad
beléptél a másik zónába,láttam ahogy megváltozik a kezed
arcod,szemed egyre idegenebb és távolodik a szíved gyorsan
hogy sok féle,túl vidám társaságban majd egészen magányos legyen
avasson boldoggá az ég és találkozz vágy teljesítő fákkal
nem ismertél fel…

Álmakra ébredsz majd,amikor minden-minden már túl késő!