Ballada...

Majd harminc év múlva meséled,olykor kávé mellett
egy nagyon kedves barátnődnek,hogy bizony ifjú korodban
lett volna nagy esélyed,hogy színésznek tanulj de elszúrtad
és szörnyűség,mert sorsunkhoz
hogy jussunk valamire, hiteles vezetők kellenek
ők álmodják meg szárnyainkat

Toporgunk lent a porba,küzdve szenvedve és bánva
a pillanatot,hogy hagytuk tétlen örökre elrepülni
kínzó fájdalom ,szerencsénket visszasírni nem lehet
bánhatod,sérült madár ként keringsz majd
sehol e földön vigaszra nem találva!

Szandra...

Est közeli megállóba,ahová érkeztem a virágszirmokkal teli
szatyorral,egy nagy csoda Téged hozott,hogy nem vártuk meg a villamost
lassan induló szavakkal egyre jobban ,mélyebben mértük egymást
mintha sejtettük volna valahol lennie kell egy pontnak,amely mindkettőnket
vonzani tud,szerintem több is van
mert már is holnapomba helyezlek,ha valóban felismered a lehetőségeink
dimenzióit,ahogy majd haladni lehet többszintű megértés irányába
és nem tévedni el,alvó tudatú fraktál elágazású galaxisok között
vagy földi vonatkozásba üresfejű füves bulizók tébolydáiba
mert hidd el művészet nem keveredni az adott csordával
amely, mindent elsodrón hömpölyög tudományosnak gondolt
álbölcsességgel hivalkodva ordítozik vad médiákban miközben
gyilkos háborúkban állati agresszivitással rombol
szennyezi és letarolja a lombosodni vágyó természetet
s a létküzdelem látod beletaszít nem kívánatos fáradalmakba
roskadozva járunk a ránk rótt roppant súly alatt

E rövid sétánknak kezdete van, nem mérhető érdem, Te kezdeményezted
nekem csupán a vágy maradt,hogy talpunk alatt ne érjen véget a járható út
vigyük többre és legyünk többen,kik tisztább létsíkra törekszünk
elménk ne torpanjon meg a torzsalkodók cifra bandáin
ország javait rabolva, kik gaz gyarapodók
nem sejtik ,nem értik a kozmikus törvényt!

Sírató...

Döntő bizonyítékaid vannak arra,hogy vége a nyárnak
mikor nyakunkon a nagy hőség és ránk zúdul napfényből
a bőség hűs havasokba menekülnél,ahol gazdag esőfellegek
árnya alatt lehetnél,mégis a nyarat síratom
a hírtelen tova illanót,a mindenkit egyaránt simogatót
síratom,mert sokunkat sanyargatnak majd a gáz számlák
amelyek csak itthon torony magasak,Európában máshol
más idők járnak,kedvezőbbek,élhetőbbek
mit akarunk mi Trianon-hajó töröttek,honunkat elrabolták
mindenféle vad szomszédok és egyéb javainkat a komcsik
önmaguknak privatizálták,zabrálni Moszkvába tanultak
néhány elfajultnak talán jut most egy kevés börtöni élet

Nem egy előkelő kaszt a hajléktanoké,hát nem boldogulnak
hideg évszakokba ők se,ha csak valami meleg gettót
nem találnak amolyan ember istállónak,hogy ne az aluljárókat
bűzösítsék,huszonegyedik századi képek…ezek, a ronda sors
előhívta örökség a csuda jó szocializmusból postázva
vidámabb és mennyivel gondtalanabb a vörös bárók kasztja
milliárdokat loptak a nemzeti vagyonból és úrhatnámkodnának
ha,szegényeket, hagynák a törvényszékek ám itt ott tessék-lássék
örvénylenek az igazság szolgáltatás hullámai,mert egy valódi
rendszerváltás bűnösnek találhatná a lakósság nagy hányadát
új idők hányadéka,hogy háborúkba küldünk ölni, ártatlanokat
nekünk sohasem ártókat,belerángatnak idegen gyilkosok!