2011. szeptember 23., péntek

Kutyás Hölgy...

Vár rád a pantomim,Neked álmodtam persze nem árt
sietni,amikor még nem ismertelek,sokat töprengtem
mi legyen a sorsa,ki lehet méltó eljátszani
Tehát indulj azonnal,amíg tart lobogásom,lángja
hogy jelenítsük meg,örömet halmozva
fáradt szívű,gyötört életű nézőkbe

Engedd ,hogy szavam játszani csábítson,azonnal!

2011. szeptember 22., csütörtök

Lyukas óra...

Betöltöttük valami egészen mással
nem is holmi lelki nyafogással
talán őszintén mélyen magunkból
adtunk parányit a jóból

Fogva tartó erős, konok gyökerektől
távolodni képes vagy szeretettel
szabadulásig,tagadni se kell
egészen a más világig
döntő,hogy Te töretlen emelkedj
legtöbben tudod szédülnek
és maradnak lent a nulla ponton

Legyen vágyad,lendülni tovább
kozmikus távolok álmodhatnak
érkezésedről

Boldogságot adhat az ég
végtelen kegyéből
mint bárki másnak
ha, szépen kéred

Ami illet, idő medrekben találhatsz
és talán sikerül megneveznünk
mindazt,amit szeretnénk!

2011. szeptember 5., hétfő

Tündér...

Sokféle zöld árnyalatokban pompázó fák alatt
a csend tavába dobáltál apró kavicsokat,csillagköveket
mintha,szelíd magányodban varázsolnál
vágyakozva talán a világ egy másfajta megértésére
hiszen a valóság számtalan arca felmerülhet,ha
felismerésre megkapjuk a kegyet
Élhetünk persze az átlag tudatállapotban,amelyben
szokványos esemény láncok:temetés-esküvő,étkezés,szeretkezés
tanulás,ábrándozás milliárdszor taposott ösvényein haladsz
épeszű polgár ként, két vizsga között is,ékelve mobil beszélgetéseket
de létezik kiút „a valóság égi mása”irányába
szabadulás, a vágyak bőrünkre tapadó iszonyatából
Nem felmérhető idők óta ugyanis vándorlunk
kósza óhajok kötnek gyorsan mulandó kedvtelésekhez
körbe-körbe bekerítve szédelgünk tudatlan csábenergiák fogságában már alig emlékezve
kozmikus örömökre,robotok ként észlelve illatot és ízeket
látszat birodalmak míg sorba szépen porba hullnak

Kiléphetsz bármikor itt nem köt semmi majd
morzsákat kínálhatok az egészből,tengerből a cseppet
fényjelecskét az ösvény felé
ha megértésre születtél
mert valóban nagy színház a világ
édes,mint a nektár és méreg keserű
felettünk lebeg a sötét keselyű
vagy érintetlenül boldog lelki-táj
őshazánk

Aludjunk,beköltözünk a Holnapba
hogy önmagunk legyünk
kívül kell hagyni az egész romhalmaz múltat
mert lehet Te a Nagyerdő
egyetlen Tündére vagy!