2007. október 21., vasárnap

Ott élt velem...

Nagy-nagy virtuális kastélyból Budapestről
Királylány érkezett Debrecenbe, és hozott nekem
egy rajz pónilovat, aztán tovatűnt hirtelen legjobb gondoltam, ha jó néhány évtizeden át visszavezetem a pónilovat, ködön, hegyen, völgyön hátha valahol felismeri a gyerekkorom tájait
óriás sziklabércek fenyvesek honát, ahol képzelt
gyermekváram épült, ott élt velem a szépséges
tüneményes tündéri királylány, senki más, még
sürgő forgó szolgák se, ott álmodtam a pónilovat
legyen parányi hintónkba fogni… de hiába vártam
az évek múltak –teltek széles e világon soha
senki nem akadt, aki pónilovat hozott volna titkon
persze még reméltem, hogy egyszer össze áll minden
Ott zöldarany fű a kertben, hegyi patak csörgedez
s a piros cserepes vártető, nem lehet, hogy meg ne
találjuk, bár nagy a köd s az utat gaz nőtte be vastagon
vajon, ha egy más dimenzióba tévedek kantáron
vezetve lovacskám, nyomomra lelhet-e a királylány
gyermekkort újra játszani, csak most még szebben
s az anyag virtuális terein valahol épülhet-e otthon
várunk? Ahol a póni meg én álmodozva várunk!

Debrecen, 2007. október 21.