2012. október 15., hétfő

Jelen...Tündér.


A tudat „szállítóeszközeként”is működhet a vers
a jelen Echart szerint is döntően fontos
egyetlen élő valóság dimenzió nyüzsgő,eleven
múlt és jövő mozdulatlan,holt idő
a most-ba,nem tudlak belerántani
hogy ne legyek annyira egyedül,ültetlek
a képzeletembe,amitől képbe kerülsz te is

A lelassított pillanatba benne van minden
minden,ami számomra fontos lehet
kell némi világosság,jobban,tisztábban látni
a jelen jelei működnek csak
(színek ,illatok,fájdalmak,gyönyörök új
formák sűrűsödve köröttem és bent
bekövetkezhet az okozat őszi hangulatban is)

Egyetlen jelenetbe hozza az elme a drámát
minden szépség kinyílik önmagában tetszelegni
verseng a rút is miért maradna le
amit csak akarsz testet ölt vagy törlődik
boldogító langyos tavacskákba fürödj,ki bánja
veszteg kell maradnod itt,nincs más
téridő…csak szélben kavargó színes buborék-illúziók!