L.P...

Nézegetem a kép gyűjteményedet,uralkodik a lángoló
piros,a nő és a férfi extrém arc vagy testhelyzetei
a fekete is bőven belefolyik ebbe a világba gyakran
kiemelten a fájdalom látni alvó vérző nőarcot
a tájakban is a felhők sötét tonúsban némi rejtőzködő
szórt fényben ,bujkálsz Te magad is sötét napszemüveg
mögé,vagy mély vízben úszkáló nyitott szemű hölggyel
azonosulnál,az egész oldalon a rend csak illúzió
tört szépségek fájdalma ez a halmaz tudod az a gáz

Hogy a képek jelentősen,mint eleven metaforák képesek
létünkre hangulat hatást gyakorolni és akkor hasztalan
nyüszítenél,mindazért amit Te magad követtél el
köpve a következményekre,mint látvány persze nem semmi
köti a szemünket ennyi vörös,a különös groteszk formák
furcsa világ érzések keresése de valahogy hamis misztika
közelség lebeg itt sehol se hagyva időt meglátni egy szál virágban
a természet szíve dobbanását,nem virág halmokban
mintha,egy kicsit a valóságot szüntelen átnyomnád

Egy másik dimenzióba,amelyet Te sem ismersz és csak
tévelyegni lenne alkalmas vagy nagyon eltévedni!..