Káprázat

Egy bennem következett ölelés időtlen édes nyomot hagy
évtizedek óceánjain és hegyein át tudatlan vágynak a csendre
amit csak egymásra szabva szeretnének eltölteni
azonosítva a tudást, amit külön utakon szerezve hordanak
nő és férfi kedves barátok, vagy ők se tudják mi ez a vonzás
megszépül tőle létük, ragyogóbbak virágok holdak csillagok
lebegnek kötetlen színes káprázatban visszajutva
ifjúságuk téridejébe, mikor még nem sejtették a sors merre lép
és megélik, hogy valamiért most jól érzik magukat… gyöngéd
szavakat keresve turbékolnak… nem csodálkoznék
ha csőrükbe kapnák a földet és vele el-tova szállnának!

Találkozó

Zajló, morajló metropolis, mozgásban a tömeg
minden irányba, lábon járók: nők, férfiak, gyerekek
sok millió luxuskocsi, élénk kirakatok
itt–ott, a sarkokon reklámlap-osztogatók
nagyvárosi ózonmentes, mérgezett levegő és víz
ezek az élők, túlélők vagyis élnek mérgezetten
Az Andrássy úton közel a Goethe-házhoz a járdán
koldul egy kedves kiskutya, ott ül szépen előtte
tányéron kevés aprópénz, kitudja hol jár a gazdi
bronz keményen Ady az Írók boltja előtti parkban
szemtelen, éhes galambok társaságában ragyog
a nap
Valami nagyon nagy tévedés, hogy én most itt vagyok
sétálnom kellene egy szelíd lánnyal a hegyekben
aki kibontott hajjal és mezítlen lábbal jár valahol
ifjúságom titkos ösvényein…társalognánk
a lélekről
évtizedek múltán ma már két megváltozott ember
Találkozik, mintha a téma ugyanaz volna
csak egy másik dimenzióba tolva
ahol hozzánk szelídül halk derű
s a pillanat végtelenbe tágul, gazdagodik
tisztább fénnyel és
az ég boldogító titkaival!