Semleges Zóna…

Másodszor is betévedtem ebbe a lét állapotba
ahol jelen vagy ,lebegsz és elméd felfog mindent
ám nem vagy döntésre képes itt semmiben
a világ összes dolgai úgy ahogy vannak elveszítik
értéküket:tárgyak,érzelmek,szemlélője vagy csupán
nem tudsz befolyással lenni egyetlen dologra sem
nem is szeretnél,cselekvés vége felfogod a szituációt
elveszítve súlyod ,vagy ,mint egy üres lufi
amely bármikor szétrobbanhat

Másodszor is megúsztam,vissza tudtam érkezni
ahol képes vagyok lélegezni,ahol többé-kevésbé
életképesek a lények,remélem újra tudok cselekedni
ezerszeresen meggondoltabban ,nagyra értékelve
minden élet-órát,értelmezve az Égiek Ajándéka ként
nincs más út senki számára:előbb vagy utóbb rádöbbensz
itt mennyire nulla értékekhez ragaszkodsz naponta
tudatlanság vakságában,illúziók fogva tartanak
és nem érted,hogy van egy örök antianyag világ!

Kata...

„Emlékszem,sok évvel ezelőtt a volt férjemnek egyik nagy álma volt,hogy elvigyen az Operabálba. Mivel grófi családból származott a nagymamáját még grófkisasszonynak hívták, Ő felvenné a spancerét én meg a (nemlétező) nagyestélyimet,és egy csodálatos mesevilágba fogunk csöppenni,ahol Magyarország krémje jelenik meg!
Már akkor sem fűlött a fogam hozzá,túl puccosnak találtam,és azt gondoltam,úgyse érezném jól magam egy ilyen "pofaviziten".
De erre azért nem számítottam,amit most mutatok Neked....nemhogy finom urakat és úri hölgyeket nem látok,de mintha az összes bordélyházból kieresztették volna ide a "dolgozókat".
Soha de soha nem akarok operabálba menni!
Uff!:)))”


Köszönöm,ezek a képek ,amelyeket elküldtél valóban nem egy kifinomult
előkelő társaság tagjait látatják,hanem a rendszer váltás nyerteseit
hím és nőstény disznók feszítenek,pózolnak bársonyba és szmokingba
bújva,meztelenül hagyva a szilikon óriás melleket,mint a prostik
viselkedni is csak önmagukhoz képest tudnak,látod ahogy üvegből
vedeli a piát egyik fiatal úrhatnám pasi,remélem volt férjed korábban haza kísért
e démoni mulatozásból,amit ők opera bálnak álcáztak
Mert később ,amikor kibomlott csokor nyakkendők és tört sarkú cipők
hamis hangú mulatós énekek harsogtak egyetlen hangkáoszba sokasodva
kocsmák mocskos szintjén üvöltözve tébolydákat idéző nőstény sikolyokkal
a tisztelt társaság öröm őrjöngése,könnyen lehet,hogy nem nyerte volna el
tetszésedet
társasági etikát,jó modort nem tanították sehol a marxista egyetemek
sem a kevésbé intelligens szülők

A vad pénz oligarchia világhatalom itthoni zsoldosaitól, akik eladták
a nemzet minden megfogható vagyonát
csalva,hazudva ,lopva ,nem is lehet mást várni,noha elég sokat
elkaptak az úrhatnám bolsikból tele velük a börtön
és ez még csak a kezdet a nagyobb gazemberek még lapulnak
külföldre menekített vagyonok árnyékában
bármilyen mélyre rongyolódott is a társadalmi morál
Egy ponton túl irányt kell váltani
e fordulatban reménykedek is
hozzon tavaszunk virágzást,megtisztulást a lelkekbe
bölcs döntést,mindazoknak akik dönthetnek
amíg nem késő menteni és felemelni a haza sorsát
belefogva az újjá építés gigantikus munkájába
tenni valója mindenkinek jusson

Te meg ne add fel,jön majd egy új valaki méltó
édes vágyaidhoz,aki majd Veled talál vonzóbb
operabálra!

Kata...

Kösz,megnéztem,amit küldtél valóban vonzó
elszennyeződött egyéb földi tájakhoz képest:

Igen,a maga módján a napsütötte tiszta zöld erdők
sziklák vízesések a felhevült köveken és körbe
mindenhol tavacskák,kisebb –nagyobb kőcsorgók
csábítóak lehetnek látvány ként,mert a valóságban
itt élnek krokodilok is,nem vegetáriánus életvitelben
szerintem túlzás ezért paradicsomi tájnak nevezni

Mert a lelki bolygókon dúsan termő gyümölcsfák
várnak rád,kívánságteljesítők lé gazdag nektár édes
óriás mangók többek között és abban a fennkölt
nyugalomban ,amely nem ismer aggodalmat,félelmet
öröklét kedvtelésben,ahol gondolkodhatsz a szépség
újabb és fokozottan magasztos felismerésén

Magamat sem igazán értem,a sokféle ragaszkodás
miatt,ami köt fűhöz-fához elmémbe épült álmok
akarnak itt múlandó világban otthonfészket
nem létező tündérhölgy szerelmet,nem teljesíthető
észbontó vágyak sokaságával birkózom naponta
míg fogy az időm,kilőtt rakéta száguldással!

Melinda...

Nem várok én olyan nagy –nagy csodákra
csak szeretném,ha ez az ország fellendülne,többre menne
és mint egy kopott ócska ruhából ,amely gyilkos indulattal fertőz,kitudnának lépni az emberek a múlt téves eszméiből
amely osztályharcra bontotta a nemzetet
és hazug hazaáruló nép ámító vezetőket okított
megbénítva a népek gondolkozását!

Meghallgattam a videó-fohászt,hogy engem is megtaláljon
a csoda(köszönöm,hogy elküldted,gondoltál rám)
noha,nem vágyok én olyan nagy- nagy csodákra
csak olyan fényes hajnalokra,hogy a sokaság ébredezzen
tudatlanság sötétjéből és térüljenek Isten útjaira kezdjenek szépen menetelni a lelki bolygók irányába
mert a szennyezett anyagi világ mulandó

Ártatlanok vérét ontó háborúk ne robbanjanak sehol
szelídüljenek a szuper gazdagok és szuper hatalmak tavaszról,virágzásról álmodozom,hogy sokkal több
derűs arcot lássak,örvendek én, a mindennapi csodáknak!

Kata...

"Kicsit megkésve írok.
Nagyon jó volt a versed a hidakról!
Most ismét küldök néhány fotót. Ez a sorozat nem szép emberekről szól. Úgy érzem,az emberi pillanatok szépségéről. Legyen az akár egyáltalán nem szívderítő,úgymint fájdalom,nyomor,öregség,bármi. Az emberi sorsokról,méltóságról és a szeretetről szólnak a képek. Legalábbis én érzem úgy,hogy szeretem ezeket az embereket,mert olyan fotós készítette a képeket,hogy a lelkük jön át a fényképekről,akár az egész életük. Mintha egytől egyig ismerőseim lennének.
Sok puszi: Kata"


”Emberek” című fotó sorozat,amit küldtél :megrendítő
a rút is lehet szép és vonzó és a szépség is lehet rút és taszító
legszívesebben nem fűznék hozzá ehhez a leveledhez semmit
mert önmagában egész és nagyon pontosan kifejezi a lényeget

de ezek a nehezen felejthető szerencsétlen sorsú emberek valami
nem megsemmisíthető mély derűt hordoznak és halkan átsüt
a bőrükön,szemükön,kezükön ,a földkerekség különböző tájain
megtalálja őket ,hogy bizonyítsa a fotós különbözőségük ellenére
színek,kopott ruhák és divatok vagy kultúrák tarkaságaiba bújva
mennyire hasonlítanak a nélkülözésekre ítéltek:

nap égette vagy idő kérgesítette testek kezek arcok
fiatalok akár vének,csonkultak,megtörtek,aszottak
és bármennyire is szegénység szagú lények,torzulatukban
esetlenségükben is kedvesek, ők a szeretet önzetlen hordozói
gondolom ezért nem érzed idegeneknek őket
első látásra képes vagy szeretni mindegyiket
nem rendelkeznek semmivel,esetleg napokig éheznek
mindenütt a létezés peremén
nem felfogható fájdalmakat magukba szelídítve
kirekesztve hajlék nélkül élnek

Mégis ezen a szennyezett bolygón
lehet,hogy a leg gazdagabbak ők
mert titkos kincsük
a szeretet energiája
amelyhez mérhető érték nem létezek sehol

Nem is tudnának,paloták márvány és arany keretes tükrök
és bíbor bársony bútorok tereiben élni
kialudna a szívűk

mint a szuper gazdagok hűvös
szüntelen aggódó önhajtó
ember szabású robotok
vonulnának
bénított érzelmekkel
önmaguk és világ rombolón!