Júlia...

   Márvány kőből faragott hölgy szobroknak jól áll

a hallgatás de nem eleven percig sem nyugvóknak
akik gondolat dallamokra is sziporkázó táncot lejtenek
képzeletükben nyak ,mell,hasizom és lentebb minden
remegve ring finomon becézve a tért

Olyan férfiről álmodva,aki képes volna ívesen pörgetni
s a tágas padló tükrében láthatná vörös-fekete ruháját
sebesen fodrozódni,mély bariton tangó dallamra
közöttünk ez nem is csönd,csak vad ritmusok szünete

míg halkan forr a szívben a mozgásra váltható,szó!