Ofélia...

"Itt vagyok,Ofélia vagyok.Tanúja vagyok a tudatos fejlődéseteknek.Nagy rajongója vagyok a munkátoknak."

Ofélia,olyan nagyon szerencsés lettem,hogy eljutnak
hozzám:égi áldás,értékű üzeneteid,mi több úgy tűnik
eljutnak hozzád valahogy a verseim,mert célirányos
válaszok érkeznek szövegeidben,nagyon sokat segítesz
ébredő elménknek,hogy mi se rekedjünk egy büntető
láger –bolygón,segítesz sokoldalúan kibontakozni
értelmi lakomákat terítesz nekünk,tudás csomagokat küldve
tudnod,érezned kell,hogy mi is sokan tudást éhezők
nagyon szeretünk és várjuk mindig az újabb értékes morzsákat
néha,eléggé nevetséges,mennyit botladozunk még
noha kozmikus szárnyalásra vágyunk de hatni tud még ránk
a múlt féktelen gyilkos áramlata is

De mondjam el Neked mennyire lelkesít minket
jókedvű táncod angyal-királynői humorod szinte hallani
huncut kacajod,ahogy csábítasz minket valami tisztább
emelkedettebb életszintre,amelyek terveit álmainkba tetováltuk
ó bárcsak bennünk is lombosodna az érintetlen szeretet
minden élőlény iránt önzetlen és szabadulhatnánk vad terheinktől

Öröm óceánokat hozol nekünk,biztatásaid nagyon fontosak
mert vakok vagyunk még felismerni nagyszerű teremtések
varázsát,jobbítanunk kell magunk és kortársaink
lendületét egy élhetőbb földi-világhoz!  

Ofélia...

„Ofélia vagyok. Szeretet vagyok. Egy buliba szeretnélek benneteket  invitálni. Szeretném,ha díszvendég ként jönnétek el. Ajándékokkal várunk.”

Tündéri entitásnak,olyannak,aki felsőbb dimenzióba
örvendezik sohasem írtam még,elképzelni sem
tudtam volna egy lehetséges beszélgetést,de miért is ne
lehetne eleven csatorna egy vers,hiszen nagyon is
célba érkeznek üzeneteid hökkenve olvasom épp
ölelés,csók szavak szerepelnek szövegeidbe nem csak
szüntelen szerelemre éhes költőt hozhat lázba
könnyedén érti csábításod bárki egyszerűbb lény is                                                                            szeretet lobogó buliba invitálva
minket földlakókat,mintha mi pihe könnyedén érkezhetnénk
édes égi lakomákra,táncolni fénytestű hölgyekkel
legfeljebb betévedünk egy képzelet téridőbe
remélve,hogy megtalálunk téged

Csodálatos lények vagytok,ahogy kedvesen tanítani
szeretnétek,tiszta szeretet nagyszerű szerepeire
feledtétek,hogy millió kötelék köt minket gúzsba
és jaj,annyi minden lehúz a sárba elszennyeződni naponta
panaszaink,nektek nevetséges nyafogásnak tűnhet
lepillantva ránk talán a kép enyhébb,noha mi is szeretnénk
játszani vidáman felszabadultan                                                                                                                    sötét démoni ködből,amelybe taszítottak évezredek óta
derűnket ellopták,cédákra bízva szívünket
és ma ébredezve minden tudásra egyre jobban
szomjazva szeretnénk boldogulni

Fogadj szívesen hát, ha álom ösvényen eljutok
közeledbe felismersz majd megfakult fényem
és itt-ott akadhat fekete bánat morzsa is rajtam
gyilkos háborúk,gyógyszerekkel mérgeznek e tájon
 élőket,sokan lopnak,csalnak,ölnek
de mindent hagyva,hívásod nem veszem semmibe
okítom szívemet boldog ragyogásra
legyek méltó vendéged vidám és jó reményű!