2014. június 28., szombat

Valóság hullámok...

Végtelen sok vázlatot készítek :ajánló hullámokat
remélve,hogy ezekből,megvalósulnak merész álmaim
nyugalom sugárzó tiszta tájakról tűndéri szép nőről
hogy a szerelem forró pillanatait magunkba fogadjuk
kövek,füvek,fák,madarak,csillagok lelkesednek
s a fehéren habzó gyors patakok beteljesedve
velünk lüktetnek életörvényt kavarva összefonódva

Öröm-óceánok születhetnek…amikor szétoszlik
az utolsó bánat felhő is sorsunk kék egén

jelenbe csábítom minden jó érzés nemes formáit
miközben meghallani várom itt a mester mindent
és mindenkit vonzó tüzesen lángoló dallamait!

2014. június 17., kedd

Lona...

Parthoz érkeztünk,egy nagyon finom vörösboróceánon át
hajnalog rám a fény,jó volna tudni,mi dolgunk
miért is látott meg a szemed
mi a csodát szeretnél,mit vársz tőlem
hajó kötéllel kötném a kezem,hogy meg se érintselek
kint az univerzumban egy pillangóval kevesebb,beszélgetünk
észlelni mélységeket-magasságokat rózsát nyitó türelem kell

Lola,érezd jól magad, mégis szó lehet forró illatos teáról
gondold nagyon nagy dolognak
hogy nem a fájdalom anyagából építkezek!

2014. június 3., kedd

Örvény...

Mikor közel érek a nagy örvényhez belevetem magam
mert nem lehet úszni szembe az életáradattal
micsoda zuhatag,mekkora erő iramlik vad hullám tarajokkal
s mert belemerültem torkig e kék sodrásba
nem is mérhető a kedvem,szédítő e sebesség
napfényben sziporkázik az ég
mi kell több jó a kedvem bár gátak,torlaszok akadnak bőven
nem látható kezek segítenek és nem törik meg a lendület
Minden fontosat felpakoltam a vágyak szekerére
merész nagy dolgokat kértem
és minden kész,postáztak nekem mindent,ha tudnátok
valóban nagy dolgokat kértem
a forrás maga boldogít most engem,egyre jobb a kedvem
fényben és vízben fürdök,úszok,haladok célirányba
tudom,hogy mindenre képes vagyok őrültségnek tűnhet
hogy váratlan képbe rántok még,néhány parton állót!

2014. június 2., hétfő

Sikoly...

Ahol te élsz,munkatársaid,szobatársaid barátnőid
barátaid,ismerőseid,már mind tudják,hogy az emberi
tudat,döntően meghatározza mindennapjaink valóságát

Felelős vagy,az elérhető életteredben élőkért
hogy sértések és ítéletek nélkül,nem kioktatva senkit
ébreszted-e a számodra kedveseket,akik rád mosolyognak

Hogy szépséges gondolatokkal tanuljanak meg teremteni
szeretet sugárzó új csoda –világot e kék bolygón élőknek
mert Atlantisz bukása óta mérgezik az életet

Sejttudat szinten bolondítják össze az újszülötteket
most már implantátumokkal is védőoltásokkal élelmiszerekbe
rejtik az óceán mennyiségű halál vírusokat

Ha egyre többen,a tudat hatalmával, egy tisztább
emelkedettebb civilizációért,harcolunk,révbe jutunk
és a sötét erők,alig néhány ezren,gonoszságukba merülnek

Használd a gondolatok teremtő erejét bátran:segítsen,kérd
az égi energiát,napot,holdat a fűszálat is,mindenben lásd meg
a dúsan virágzó nagy életerőt,és szívedben szüntelen

Lángoljon önzetlen szeretet!

Legyen...

Ott élek,lélekzem,ahol gondolnak rám
emlékeim szereplőit törlöm,azok maradnak
akik szívesen figyelnek szavaimra
álom-vágyaimra és tudnak szeretni

Tisztán szikrázó ragyogásukat gyöngéden
fogadom és az istenői-principiumot
nagyra emelve igaz örömet tapasztalni
megengedem magamnak,hogy azonos

Időben robbanó lüktetésekben egyesüljön
test,lélek,szellem,legyen háromszor is édes
a szerelem,legyen minden éhező sejt
vad és nagyon szelíd igazi tombolása!


Mostban...

Kezdetben nem volt sem lét,sem nem lét
az üresség harmonikus illúziójában
jó és kevésbé jó formák és gondolatminták
aludtak,álmok rajzoltak pontos időtereket
életmozgásnak,energia táncnak,tanulásnak
keserű édes tapasztalásnak,világ virágnak,nyíló
lehetőségnek féktelen örömnek-bánatnak
mindenség drámának,tudat ébredésnek
magányosság mélységnek,szerelem magasztosságnak
teremtsünk örök tiszta végtelen időket

Törölve,felejtve vériszony barbár sötét
hideg tört-én-elme-ket,ragyogjon mindenhol
szíveket boldogító fény
és nagy igaz isteni szeretet!

2014. június 1., vasárnap

Hilary Hahn...

Hahn,ma annyi színes lelki esemény érkezett
bár nagyon szomorú fellegekbe bújt el a nap
megkaptam az új képet,amelyen árnyék sötéten
ábrázol téged valaki,ahogy játszol a hegedűn és valami
folyó és a túlparton ismeretlen város tornyosodik fel
jobban szeretem,ha egy képen láthatom az arcot
persze ez is érdekes,hogy egy nőárnyék áll
holmi szilárd hangulat erkélyen és muzsikál

Utazás vár
rám,Hahn,úgy tűnik végre ösvényt találtam
bent,mélyen,ahol rugalmasak a dimenziós állomások
és tágulnak szelíden,akár az egészséges,erős ifjúságig
és miután majd mindenre jut időm bőven
néhány hangszerrel is megbarátkozok,vigyenek még a vágyak
énekeljek virágzón szépülő életekről
érzem,hogy egy igazán jó társaság verődik össze
kandalló barátságos tüze körré települve
nagyszerű életünk dicsérve ünneplünk,múlatunk
az égieket tánccal is köszöntve,mert közöttünk élnek ők is
és végtelenbe tágítjuk a háborúk nélküli szépséges időket

(Hátha majd kérlek,hogy játssz valami ,különös dalt
nagy és vad reményeket lobbantva a szívekbe)!