Tündér...
"...Sohase
mondd rá semmire, hogy “elvesztettem”, hanem csak azt, hogy “visszaadtam”.
Meghalt a gyermeked? Visszaadtad. Elhunyt a feleséged? Visszaadtad. Elvették a
birtokod? Visszaadtad azt is. Azt mondod, hogy gazfickó vette el? Mi közöd
hozzá, hogy ki által vette vissza az, aki neked adta? Ameddig adja, addig is
úgy tekintsd, mint a másét: úgy, mint az utasok a fogadót..." Epiktétosz-
Akkor
nekem adott sorsom,hogy álmodjunk valami
nagyszerűt,és
most ideje őszintén bevallani
színesre,szépre,valóság
ízűre sikerült
csodálatos
ez a közös álom,kész filmé szövi a tudat
és,hogy
vissza kell adjalak
nekem
a közösen vágyott képsor marad
képzelt
színpadon emlékezetes dráma
legfennköltebb
és legragyogóbb önmagadat
valósítottad
meg tündöklő arccal és táncoló testtel
szépséggé
lényegült éned velem él,jókedvűen
napjaimban,regeljeimben,délutánjaimban
és csodálatos
estélyeimben:ének,vörös
bor,tánc,vers, szerelem
És
valami más,mint a porlepett utak szintje
kék
univerzum bennünk való lüktetése és sok valós
meséje,kozmikus
utazások
korlátokat
szakító gondolataink végtelen szabadsága
Őrzöm
még a fogadót,mint örök tavaszok kikötőjét
finom
ételek illata is vakon keres,hív ,új dallamok
olvadt
arany leveleivel a Nagyerdő
Ha
mégis,derűdet kiissza a lélegzésre nem túl jó város
és
halántékodon dobol bömbölő káosz robaja
s
a zuhanyzás sem sokat ér,s a napok ismétlő képvilága
fáraszt
már egy szennyezett világ rothadó bűze
Indulj
vagy
hívj!
